HelloRepublic.Com
A Republic Kreatívügynökség Blogja
+36 1 474 0023
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc u. 4.
Portfolió hamarosan!
És akkor a vicces, benga, nagyot ugró, láb között labdát-átvevő sztárkosaras palán-nyúzó módszerrel bezsákolja a lasztit! A minap ilyen páratlan élményekben volt részünk Sue-val az Arénában, ahol is a Harlem Globetrotters csapat varázslatos játékát csodálhattuk. Dőlj most TE is hátra a képzeletbeli lelátón elfoglalt helyeden! Követezik: a harlemi kosármágusok és a show-busienss világa, avagy egy soha véget nem érő mérkőzés krónikája.
Igazi sportcsillagok ők, akik valóban a szurkolók kedvencei és nem pusztán a körülöttük mesterségesen keltett csinnadrattának köszönhetik népszerűségüket. Sue-val, gyanútlan sportrajongóként a lelátón ücsörögve békésen majszoltuk a pattogatott kukoricát és szájtátva bámultuk az impozáns fényjáték közepette, a parádés, végletekig megkoreografált csapatjátékot nyújtó zsákoló mókamestereket, akik a sport mámorító természetének köszönhetik a bankszámláikon tornyosuló dollár kupacaik tetemes mennyiségét.
Ezek a kosár-zsonglőrök megtalálták a kapcsot a kosárlabda és a komédia között, egyszerre nyűgöztek le bennünket technikai bravúrjaikkal és kitűnő humorérzékükkel. Egy szituációs komédia volt az egész - határtalan ökörködés: vízzel fröcskölés, csipsz evészet, bírószopatás, gatyaletolás, gyerekzsúr a pályán, merchandise-cuccok promózása. Panem et circenses modern köntösben!
A jól működő cirkusz forgatagában, ahol mindenki kiválóan szórakozik, miért jutna eszébe bárkinek is, hogy mindez pusztán az ügyes harlemi dollár gyárosok hízlalására szolgál? Elvarázsolódtunk! (…ami igaz, az igaz, Sue számára néha a percek szinte ólomlábakon cammogtak: )) No, de elég a magasröptű filozofálgatásokból, ügyet se vessünk a kedélyeket rombolni igyekvő, zavaró tényezőkre, inkább élvezzük tovább a mérkőzést. A résztvevők és a taktika már ismert. Majd meglátjuk ki nevet a végén! Alley Oop!
A kosárlabda amilyen változatos játék, olyan nagy üzlet is. Erről a nagy üzletről szól a Harlem krónikája. Legelső mérkőzésüket 1927. január 7-én játszották, mindössze háromszáz néző előtt és hetvenöt dollárt kasszíroztak. De akkoriban még „Saperstein’s New York Globetrotters”-nek nevezték őket, a fehérbőrű, menedzserük Abe Saperstein után. A menedzser, akit kissé negatív felhanggal, „mindenható szürke eminenciásként” emlegettek, aki a kulisszák mögött diszkréten megbújva igencsak hatékonyan rángatta az általa kultivált úton a kosárpálya marionett bábuit. A srácok a páratlan karrierjük során hozzájárultak a kulturális és faji előítéletek lebontásához is. A nagy siker azonban nem bódította el őket, s a megkeresett pénzből szívesen adakoznak: a turnék alatt, minden megtett mérföld után 1 dollárral gazdagítják a Vöröskeresztet. Tőlünk is angolosan távoztak, hogy tovább hizlalják a kasszát!
A gárda most elhagyta a csarnokot, de a mérkőzésnek még nincs vége, csupán félbeszakadt, ám a játékvezetői sípszó után tovább folytatódik. Lássuk a folytatást! Jövőre ugyanott: Sue-val, és veletek együtt. The show must go on!
Jó-jó, elismerem kicsit jobban csomagoltam a kelleténél.
Őszintén szólva tényleg lehettek volna olyan show-elemek, amivel jobban fel lehetett volna turbózni az esemény élvezeti értékét.
Ezek a fiúk ismerik a kosarazás alfáját-omegáját, a velük utazó gárda meg tudja az élményfokozás csimborasszóját. ????
A sitcomo-kat az angolul beszélők biztosan nem értették. Ám:mikor megorrontották, hogy a magyar az egy csipzezős, szalonnázós, zsírmagnumot evő fajta, már jött is az ökörködés.
Ami igaz, az igaz: nem szakadt ránk az Aréna (mármint hangulatilag), azt a bizonyos katarzis élményt sem élte át mindenki.
Bár néhány emberen észrevehető volt némi átszellemült (lelki)állapot: IGEN ezek MEGCSINÁLTÁK!
De sebaj, a következő jobb lesz.
Reméljük. (…a Republic btl-sei szervezzék a következőt…)
:)))
Az este: szerintem is!
:))))))))))))))))))
A Bery itt ül mellettem. Elviselhetetlen. Szerelmes, selypít, gyenge, és egyébként egy ágyú a reklámkillövelléseknél
Kicsit más téma… :)
Ez az egész olyan WWFes-pankrációs, nem? (+még cukorszirupos-amerikai zászlós is, ami elég gáz. Nyílvánvalóan valami agymosás cucc.)
Máté!
én is pont ugyan ezt mondtam Berynek! Pankráció! hányinger…
Nekem most az agymosásról más jut az esz(DSZ)embe
Úgy érzem assacskán engednem kell a rám nehezedő nyomásnak.
De most még ellenállok!
:))))
Sue-nak a “verbális poénért” (esz(DSZ)embe) csillagos 5-ös jár!
Valóságos Geszti reinkarnáció!
:)))
Szólj hozzá!
laura@republicofart.com









#1: Sue / 2008.03.03. - 16:54
Bery beszámolója sokkal érdekesebb volt, mint maga az esemény..
Az az igazság, én baromira felhúztam magam, az első negyed végén hazamentem volna.
Szerintem - és ezt mondtam is Berynek- sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből. A jegy 6900 Ft volt az Aréna szinte tele. Semmi pom-pom lány, semmi hangulatfokozó zene, semmi a köbön. Az egész tényleg olyan volt mint egy sitcom. Az első 2 része még csak elmegy, de hogy az egész ilyen legyen :o(((((
Két negyed között hagyták kimenni az embereket, pedig akkor jöhetet volna a patogatott kukorica árus, a lányok, valami fényshow, vagy a pásztázó kamera a kivetítővel.
Lehet hogy csak én vagyok ilyne kritikus, aki az NBI-hez mér?
Aztán az este mindent kárpótolt ;o)))