HelloRepublic.Com

Utolsó nap meglátogattam az idei Lakástrend kiállítást. Előző esti mámoros koncert után elindultam a Műcsarnok felé, hogy megtudjam, idén mit fejtünk ki bővebben. Belépve megtámadtak a Raffaellos lányok egy csokival, ha többet akartam volna, már kellett a regisztráció, úgyhogy inkább mentem tovább a Fiat-os hostessek felé. Az autót nem lehetett megnyerni, a többi hidegen hagyott. Erről ennyit.

Ha nagyon nincs ideje az embernek, akkor is bejárhatta a termeket egy óra alatt. Aki látványra vágyott és szépre, megkapta, nekem hiányom volt. Ha megkérdezné valaki tőlem és most kérdezem magamtől milyennek találtam, annyit mondanék: Gucciparádé volt az egész. Elviekben a cél, hogy laikusok számára is betekintést nyerjünk a jelen design, lakberendezés, tárgytervezés, brandek és még csupa izgalmas szó világába. Volt egy-két fő irány, egy-két divatvonal. Magyarország nívosnak mondott designerei, lakberendezői, forgalmazói, gyártói, stúdiói mind ott voltak, de számomra nem képviselték a nemzetközi színvonalat. Amit mutattak, az nekünk itt, most, a jelen pillanatban sajnos leginkább ez a felső tízezernek szól. Ezt nem negatív véleményként értem, a színvonalnak maradnia kell, csak a mi pénztárcánk is nőhetne a szépre. (Bár most, hogy megtanultam kötni, fejembe vettem, hogy párnákat is csinálni fogok handmade és takarékossági alapon.) A felhozatal tekintetében rengeteg designer és stúdió állt kint a Műcsarnok előtt és nem bent(pedig lett volna nekik hely).

Néztem amit összeraktak. Nem mondom, hogy rossz volt, voltak nagyon jó ötletek, mint például a strasszkövekkel díszített függöny, voltak szemet gyöngyörködtető enteriőrök. Sőt! Előfizettem az Elle dekorra, hogy megnyerjek egy puffocskát, kifele menet kaptam vörös rózsát, amit nem szeretek, és elemeltem még egy raffaellot.

A csarnok végén kör alakban kialakított belsőnél a mai trendek négy legjellemzőbb vonulatát nézhettük meg. A természetességet sugárzó ECO, az egyszerű eleganciára törekvő PURE, designklasszikusokat bemutató CLASSIC, és a mozgalmas életre alapozott URBAN irányvonalat.

Az URBAN volt számomra a befutó, tényleg méltó volt a címére. Világi, mégis otthonos, harsány, mégis lakható, életteli, mégis nyugodt. Bár a bicikli falon helyett, én még benzines vagyok.

Nagyon tetszett Antolini Luigi kő folyosója: kvarc, ametiszt, megkövűlt fák, gránit, csigabigák, a szívárvány minden színe, letisztultak, robosztusok, megfizethetetlen árakon, de a látvány csodaszép volt. Volt valami azokban a hatalmas kőlapokban, valami monumentális érzés, valami amiről nem tudsz beszélni annyira elragad a látvány, hogy olyan köveket érinthetsz meg amik millió évek alatt váltak ilyen gyönyörűvé. A neve alatt joggal kiérdemli az exluzív feliratot, az olaszokkal amúgy is elfogult vagyok, a féldrágaköves berakásokkal díszített gárnit lapok, csak erősítették ezt. (képek közt nincs, ügyesen eltűntettem, de itt megtalálod: www.antolini.it )

A fürdőszobai szekció, de leginkább a Kludi család, nagy csalódást okozott nekem. Mintha a Merlinbe betették volna a csaptelepeket, mosdótálakat és csináltak hozzá egy gyenge vizuált. Nekem csak a prospektusokat nézegetve tűnt fel, hogy nem is olyan rossz a felhozatal. A Kludi számomra az erős felsőpolgári réteget képviseli, stílusos, konzervatív vonalvezetésekkel, mégis megfelelve az aktuális divatőrületnek. Már az Esprit collection is megjelent, ami pedig a tehetősebb fiatalokat, középkorosztályt célozza meg. No de, ne értékeljük túl a csaptelepek fontosságát.

A Milora interiornél találtam egy újdonságnak számító függönykollekciót. Ha jól láttam bambusz és egyéb „finom” ágakból összerakott függyönyök voltak. Megkérdeztem tőlük mi ez, azt mondták ilyen bambuszféleség. Ennyiben is maradtunk. Itt volt a BoConcept, merem kockáztatni az Ikea elitje. Hogy a minőség milyen ahhoz én nem értek, de hogy elhiszem amit mondanak magukról? El. Romantikus, habos-babos csajos elrendezés, itt ott egy kis toll, egy kis selyem, egy kombiné, kristályok, és persze minden a bézs, törtfehér és a rózsaszín jegyében.

Arcadia design ahova szó szerint rohanó léptekkel mentem. Megláttam a kutyákat. Sajnos arra nem emlékszem, ki a magyar tervező, de ilyet be kell szerezni. Nagyon tetszett az ötlet. Mesélték ott a hostessek, hogy mindenki a kutyákért megy oda először, arrébb is rakták, hogy másra is figyeljen. Én így is megtaláltam. A stílust szeretem, tetszett az égetett hatású barokkos szék. (A fakeretet megégetik, majd bevonják egy speciális gumialapú anyaggal - Így minden szék egyedi lesz, és fekete..imádom a feketét) Nemzetközi (főleg olasz) és magyar tervezők bútorait találhatjuk meg náluk…és a kutyákat. Hasonló képet mutatott a Misura emme, kicsit olyan Arcadia és Milora kettős keveréke volt.

A HOMEnál csak néztem nagyot, annyira szétesett volt és koszos is. Mintha egy hangár közepébe tettek volna be egy-két stílusosnak mondott bútort. Ezzel szemben az Elle-nél ahol a Naphold otthon design is volt, mindennek meg volt a maga helye. Kenneth Cobonpue tervező bútorai lélegzetelállítóak voltak, a modern Dél-Kelet Ázsia. Keverni a harmóniát, a természetességet, a modern minimál irányzattal. A bútorok kézzel készültek, és a családi hagyományokat tiszeletben tarva és továbbfejlesztve tervezik a bútoraikat. Zseniális, nem tudok jobb szót.

A Goahome hozta amit vártam, nem többet, nem kevesebbet. A keleti vonalban mindig is lesz valami varázslatos, amíg Európában élünk. Valaki azt mondta a tömegben, hogy ez a hely olyan szexuális. Ha ez szexuális, nem tudom a Jensen interoirnél mit mondhatott. Erőszak? Nekem ez volt a kedvenc helyem, a termek bejárta végén ez kielégítette az én éhségemet is. Szeretem, mikor belépek valahova és bujaságot, titkot, sötétséget, és erős túlfűtöttséget érzek. Nekem ez a hely ezt adta. Erős fényű, mégis elúszott a térben fények, szürke, fekete, bordó, lila, fakó,bársony, ezüst, arany, sejtelmes, hivalkodó, elegáns, rengeteg érzést váltott ki belőlem, és nem utolsó sorban pezsgő is volt.

A konyhai részleget nagyon sajnáltam, lehetett volna egy kicsit több is a kis lelkemnek. A Miele beépíthető készülékei szinte már maguktől főznek, sütnek, kávét készítenek, csoda, hogy nem beszélnek. Az abszolút számomra befutó konyhai készülék a wok sütőlap volt. Bár a wokot alig bírtam megemelni.

Jövőre remélem, jobban kifejtik.

3 Komment