HelloRepublic.Com

A Republic Kreatívügynökség Blogja
+36 1 474 0023
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc u. 4.

Portfolió hamarosan!



ellis2.jpg

Egy szupernárcisz ült velem szemben a könyvhét megnyitóján. Szépcipő, szépnadrág, feminin széptáska. Nem mintha nem tudnék felsorolni még nárcisztikus embereket a környezetemben, de Ellis nárcizmusa szórakoztató volt. Végig szerepet játszott, mert talán el is felejtette már ki is az igazi Ellis valójában. Amerikai Psycho és a Glamoráma szerzője olyan volt, mintha elufózott volna már régesrég saját világába és nem is nyilvánul meg máshogy csakis a saját agya-univerzuma szerinti logokában. Hiába a kérdések, faggatózások, valódi válasz nincs… Az ellisi univerzum paralel világában olyan válaszok várnak, mint “A dráma bevégeztet” - arra a kérdésre, hogy milyen celeb írónak lenni.

2 Komment


#1: Bery / 2008.04.25. - 14:25

Szereptévesztés, szerepvesztés, szerepkonfúzió? Skizoid agy?

Nekem ebből az Ellis gyerekből nem sok maradt meg.

A legfőbb emléknyomom, ami elhelyezi őt a tudati polcomon, az az Amerikai Psycho c. film.

A jellemrajzod alapján bátran játszhatta volna akár ő is a film főszerepét. Van egy nagymonológ az eljén: “Bár van énhatékonyságom, ám egy virtuális képzet vagyok, mert én magm nem létezem.”

Valahogy így hangzott a nagymonológ zárómondata, amit akár Ellis is elregélhetett volna.

:)))


#2: Bery / 2008.04.25. - 14:28

Újra ez a fenenagy köldöknézegető bulvárértelmiségi attitűd.

Elmészti az ÖNREFLEXIÓ! :))


Szólj hozzá!