HelloRepublic.Com
A Republic Kreatívügynökség Blogja
+36 1 474 0023
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc u. 4.
Portfolió hamarosan!
StarChefs Top 10 - Jaques Pépin
2008.06.06.
huppancs
…aki megmutatta Amerikának nem csak a hamburgerből áll a világ. Évekkel ezelőtt hosszabb rokonlátogatást tettem az U.S.A.-ban, minden ebédnél hamburger és chips volt a tányéromon. Először azt hittem ez a bemelegítő, de egy hónapig kizárólag csak ez volt a főétel. A felüdülést egyedül az „all you can eat” jelentette, nevetséges árakon, hamburger kerülősen. Nah igen, aki egyszer kijutott, bizony oldalakat tudna írni a „hogyan öljük ki a kulináris élvezeteket a konyhánkból”. Azt mondják, mindez tévhit és igazi gasztronómiai forradalom zajlott le Amerikában, biztos csak a rokonaimat kerülte el…
Pépin már 13 éves korában a konyhákban sündörgött, szülei tapasztalat híján nyitottak éttermet, de állítólag ő már ekkor tudta szakács akar lenni. Alulról kezdte, mint sokan mások, de töretlen szorgalmának köszönhetően kihagyhatatlan lehetőséget kapott a Plaza Athenée-ben, amit akkoriban Párizs legszebb ebédlőjének neveztek. Majd egy katonai behívóval úgy tűnt elvágta lehetőségeit, igaz a háborúban is szükség volt a szakácsokra, de a fejlődésre nem látott túl sok esélyt. Ezt persze csak hitte, mire feleszmélt már a miniszter szakácsa, ezzel Franciaország első számú szakácsává válik. Mégse ismerték. New Yorkba érkezve, amit pusztán kalandnak szánt egyre feljebb tört, és a kalandból egy új élet kezdődött számára. Helyet kapott a New York Times ételkritikusai mellett, később John F. Kennedy fehér házi chef ajánlatát visszautasította, hogy egy híres étteremlánc tulajdonosához csatlakozzon. Nem kis célt tűztek ki maguk elé: az amerikai gasztronómiát kívánták kiszélesíteni a francia főzési technikák alkalmazásával. Egy európai irányban hit, nevezetesen a nouvelle cuisine-ben. Mondom mit jelent: egyszerű főzési technikák természetes, és a nyersanyagok tiszteletét betartó, könnyed konyhavilág.
Hatalmas sikert aratott, könyvei, kritikái, műsorai (lányával közösen is volt egy főzőshowja) Amerika legnépszerűbb szakácsai közé emelte, neve ismertté vált, Julia Childdal közös műsora Emmy díjat kapott, mai napig szemináriumokat tart a Bostoni egyetemen, és nem utolsó sorban elmondhatja, hogy reformja közös munkák eredményeként sikeres volt. Csak a rokonaim maradtak ki belőle. Mellesleg még festeget is…Én pedig most rendeltem meg a könyvét.
én washington d.c.-ben éltem. Ott mindennap ezt kaptam, reggelire mindig cerialok tömkelegét, és vacsorára kizárólag no fat ételeket. Kedvenc esetem azt volt mikor a sonkáról leszedték sütés előtt a zsírt és úgy tálalták elém. Konkrétan szar volt. Konkrétan nagyon az, no fat vajjal locsolgatták…egy kis kemikális mellékíz.
Viszont akkor kiegészíteném a cikkemet: minden nap hamburger vagy kinek mi, jobb helyeken szendvics. :)
Jaj,de éhes letem. Megyek is harapok valamit, mert még ma nem sikerült…
:))
huppancs, te szegény. nincs rosszabb mintha valami mindennap ugyanugy történik, fôleg ha evésrôl van szó :)
remélem bery a mekiben ettél:P
…igen nincs rosszabb mintha folyton szürkeségben tengsz-lengsz és nem engeded magad élni, akár a kulináris élvezetek terén, akár a mindennapjaidban. pedig élvezni és élni nem rossz dolog csak sokan nem mernek, vagy nem is tudják mi az. én is tanulom.
jaj Hupp írok majd! csak majd alaposan átolvaslak :DD
Majdnem. Nálam mindenkor a pizza a csúcs. Gondolom, egy olyan kajazseninek, mint te ez nem nagy szám.
Igyekszem nem tengeni-lengeni, törekszem arra, hogy tartalmasan töltsem ki napjaim.
Ars poeticam, ha mondhatok ilyen nagy szavakat:
Tégy eleget mindenkor rendeltetésednek,
Légy öntevékeny
És valósítsd meg önmagad.
némi filozófiai síkot is felfedezni vélek mondataidban. :))
ps.: nektek találkoznotok kellene Sue-val, ő is olyan ételgourmand, mint TE.
:))
Jaj, most látom, hogy a kommented cyber-nk szólt…
válaszoltam a semmire.
Sue, de tényleg alaposan:D
mindenkinek szólt, Neked is Bery:)))
hogy nem mond nekem semmit a pizza??? Bery, a sors…vagy valami olyasmi, pont ma tettem fel a blogomra, nézd csak:
http://huppancs.blogspot.com/2008/06/dolcedolcedolce.html
nehogy azt hidd nekem csak a libamájpástétom az igazi…néha én is állok a meki pult előtt…ritkán, de állok. Sőt nem tudok lemondani a felvágottakról…és a savanyúságos hamburgernél sincs jobb a móriczon:)
Jelmondatom nekem nincs, én csak törekszem:)
….egyszer Sue-val akkor csinálhatnánk egy olyan postot: Nők vissza a konyhába! Bár Gordon nem rég lelőtte a műsorában, de mi jobbak lennénk, tudom:P Sue?:)
Megnéztem, ízléses. Ki is váltja nálam a nyálelválasztás pavlov-i reflexét.
és mivel tartod karban magad? A sok finomság könnyen rabul ejti az embert.
Enegiabevitel után energialeadás kell, hogy következzen. Nem???
:))
…azt, hogy nem bírod ki, hogy ne társíts a gasztro témához valami reklámot:D jópofa:)
szia Hupp, végre elolvastam…
jaj paella imádom, nyami-nyami
a hamburger mellett a reggeli készített ki (bár jobb helyeken a hambi helyett választhatsz bármilyen más SZENDVICSET(!) ebédre…brrrr) a reggeli: választasz tojást, várod a jó kis rántottát….majd meghozzák a tányérod, melynek a fele sültkrumpli reggelire, meg muffin ……………..de ihatsz hozzá ligh kólát :S
huppancs,
nem én.
nah akkor Sue neked is látom legalább olyan jó élményeid voltak mint nekem…
Szólj hozzá!
laura@republicofart.com
#1: cyber panka / 2008.06.06. - 16:25
egyik kedves ismerősöm 2 évig élt newyorkban és sosem panaszkodott a kinti konyhára. remek dolgokat tanult el tőlük, igaz inkább hideg kaja terén. a szendvicsekről és gyorskaja rendszerükről mindig nagy élvezettel mesél. szóval nem értem a cikk elején a “minden nap hamburgert”