HelloRepublic.Com

Megkezdődött a XXIX Nyári Olimpiai Játékok! Hurrá! Az olimpia az emberiség egyik legnagyobb kulturális és gazdasági vállalkozása. Készültek is a kínaiak. A kezdőlökést megadó megnyitó-ünnepségben ott feszült több évi kreatív-produceri, designer-i intellektus. Magát a nagy Steven Spielberg-et igazolták, hogy bábáskodjon a megnyitó ünnepség felett, ő azonban - a tibeti konfliktus hatására - visszamondta a felkérést. Az „aktust” követően rögtön élmény-designereket, látványtervezőket faggattak a felvonultatott impozáns, szemkápráztatóan látványos technika mibenlétéről. Mivel én sem élmény-designernek, sem látványtervezőnek nem tartom magam, inkább néhány számomra fontos momentumot emelnék ki, ami a megnyitó alatt felmerült bennem.

Először is, le a kalappal! A „Madárfészek” az opening-ceremony-n jól vizsgázott. Előre féltem, hogy az európai kultúrgyökerekkel rendelkező „földi halandó” számára nem igazán lesz érthető a kínai tradíciókat eltáncoló démonok hada. Tévedtem! A helyszínen majd 100.000, míg a képernyők előtt milliárdok követhették a Közép-birodalom történelmi szimbólumainak érthető koncepcióba ágyazott megelevenedését, a gyönyörű fényjátékot, a sportolói bevonulást, protokolláris megnyilvánulásokat, fogadalomtételt. A két legfőbb alapprincípium - a hideg, meleg, a férfi és a nő, az aktív és a passzív - azaz a Jing és Jang is életre kelt. Ritkán látható olyan megnyitó, mint a mostani, egy vezérgondolatnak ilyen következetes és ízléses végig vitele. Ha egy ügynökségi prezin lennénk, akkor tanult barátom szavait idézve csak annyit mondanék erre, hogy „integrált és konzisztens”. Talán még soha ilyen propaganda-hadjáratot nem indítottak egy mega-sportesemény beharangozására sem. Az egész olyan képet festett számomra, mint egy giga-mega hollywoodi szupermozi bevezető marketinghadjárata. Ha egy másik tejútrendszerből jövő idegen körünkben landolna, mindenképpen az Olimpiai Játékokat ajánlanám turisztikai desztinációként számára. Multikulturalizmus felsőfokon - Welcome! This is the Planet Earth!

Sportszakmai ismerethalmazomba megnyomva a „visszafelé” gombot, - felidézve a monumentális megnyitó ünnepségek lehetséges történelmi kezdőpontját, egyértelműen az 1936-os Berlini olimpia kerül „top-of-mind”-ba. Az olimpiai gigantizmus talán itt vette kezdetét, noha az első nemzetközi televíziós közvetítés a játékokról váratott magára, 1960-ban a római olimpián valósult meg. Amiért azonban a berlini játékok jutnak eszembe, az Leni Riefenstahl kisasszony személyének köszönhető, aki előfutára volt ennek a monumentális közvetítési csinnadrattának, ami Kínában érte el csúcspontját. Riefenstahl a 30-as évek közepén a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) nürnbergi pártnapjainak filmre vitelével alapozta meg szakmai hírnevét („A hit győzelme” illetve „Az akarat diadala”). Ennek hatására kérik fel, hogy készítsen egy több estét betöltő mozit a berlini játékokról is. Korát meghazudtoló technikai felszereltséggel, szakmai apparátussal dolgozhat (kb. 80 kamera, kenu-regattákat követő sínpályás rendszer, víz alatti filmfelvevő, 400 ezer méter filmanyag), hogy a náci Németország faji ideológiája képi úton is megörökítést nyerjen. El is készül a mozi – „A szép győzelme, a népek győzelme” címmel.

Jó hetven év múlva ismételten félő volt, hogy a játékok egy politikai propaganda színházzá silányulnak. Csak most a nácizmus helyett egy másik ideológia, a szocialista, kommunista rezsim használta volna fel, hogy farvizén ezve a nyugattal folytatott világtörténelmi „mérkőzését” K.O. - val nyerje meg.

Számos ismerősöm kézlegyintéssel intézi el az olimpiát. Számukra a versenyek-versenye már eltávolodott attól az eszmei örökségtől, amit még jó néhány évvel ezelőtt jelentett nekik a játékok. Üzleti körökben kommercializálódásnak, sportszakmai műhelyekben versenyspirál névvel illetik a bajok okozóját. Persze, én is tisztában vagyok a magasztos szellemiség mögé bújtatott wader-i sötét erőkkel, az árnyoldalakkal: a szecsuáni földrengéssel, a tibeti konfliktussal, a darfuri polgárháborúval, a környezetszennyezéssel. Ám az előttünk álló két hétben a képzeletbeli Zeusz-oltárára helyezem a problémahalmazt, s minden bizonnyal egyre többször idézem fel azt a bizonyos három szót: „Citius, altius, fortius – gyorsabban, erősebben, magasabbra!” Hisz, a szervezés eddig tökéletes. A kínaiak segítőkészsége, a közönség lelkesedése magával ragad. A világ legjobb sportolói gyűltek össze, hogy elkápráztassanak bennünket. Mi kell még, hogy összeálljon a kép? Olimpia az álomgyárban…

9 Komment