HelloRepublic.Com
A Republic Kreatívügynökség Blogja
+36 1 474 0023
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc u. 4.
Portfolió hamarosan!
Nagy kommentcsatát váltott ki a blog és a HC2. Örülök neki, viszont van egy jelenség, ami az elmúlt 100 év Magyarországát érint és amit szeretnék itt és most tettenérni.
Anélkül hogy belemennénk a zsákutcába, hogy ez mennyire “fos ország”, meg hogy “jajdejó Nyugat-Európában” - halkan jegyzem meg hogy ezt általában azok mondják, akik nem éltek huzamosabban külföldön - felteszem a kérdést, hogy vajon hogyan működik a kreatív szcéna, a kreatív közélet egy progresszív közegben? Vajon “dögölj meg”-et kiálltanak-e egymásra a kreatívok a világban? Vajon hogy működik a világ azon városaiban, -New York, London, Párizs, Tokyo, Berlin - ahol az alkotók évről-évre olyan minőségű filmeket, divatot, irodalmat és látványt termelnek, hogy az egész világ kénytelen rajongással odafigyelni? Együttműködéssel!
Illuzórikus volna azt képzelnem, hogy az “együttműködés” mint fogalom megértése, a “kollaboráció” és a “csapatmunka” előbb utóbb teret hódít itthon is? Talán nem. Mire gondolok? Arra, hogy a kreatív és művészvilágtól nagyon kevés komoly, önreflektív, tükörtartó, nagy formátumú teljesítményt látunk, ami csak egy részben az alulfinanszírozottság hazai viszonyainak az eredménye. Elsősorban az “együttműködés” hiányát teszik ezért felelőssé nálam okosabbak. Például ilyen Edmund Phelps, Nobel díjas amerikai közgazda.
Szerinte egy társadalom érettségét, minőségét, kulturális fejlettségét mutatja az együttműködés és csapatmunkában ténykedés képessége. Magyarán kulturális kérdés, kulturális fejlettségi mutató (sic!) az, hogy mennyire vagyunk képesek leszámolni az indulatainkkal, mennyire vagyunk frusztráltak egy objektív vitában, mennyire vagyunk képesek az irigységünket félretenni és építő jellegű hozzászólásokkal, akciókkal, ötletekkel építeni egy valódi, vagy gondolat-közösséget.
Azok a pillanatok, amikor ez sikerült létrejött egy Moholy-Nagy és Kassák köré épülő, világsztárokat kitermelő művészeti iskola, vagy a Nyugathoz kötődő irodalmi kurzus. Azóta ebből vegetálunk.
Az “együttműködés” minőségének javítása nyilvánvalóan tanulási folyamat.
Az elmúlt évtizedek nem voltak segítségére senkinek abban, hogy a fejlettebb munkakultúrát, együttműködési mintákat megtalálja itthon. Nem mutatott ebben követendő mintákat a politika, a gazdaság, de a kultúra sem - eltekintve olyan kivételektől, mint a Szépművészeti Múzeum feltámadása, a CriticalMass (ezért is támogattuk a Park! projektünkkel) vagy a Sziget, amely ilyen kéz a kézben akcióknak tekinthetők. Ha tudtok még, mondjátok! Ezekben a projektekben sok kreatív energia dolgozott “kéz a kézben” egy komoly teljesítmény létrehozásáért.
Ami magas szinten az együttműködés hiánya, az a hétköznapokban a “lehúzó vélemény”, “öncélú vádaskodás” vagy “romboló hozzászólás”. Sajnos nagyon sok ember azért él ezekkel az eszközökkel, mert az indulatainak teret kell adnia, de nem képes a közösséghez máshogyan kapcsolódni. Nincs “építő kritikája”. Az viszont, hogy a lehúzó, visszahúzó hangok megjelenek, egyértelmű jelzése annak, hogy ezek az emberek is szeretnének egy közösséghez tartozni, véleményt formálni, csak nem tudják, hogyan érdemes ezt megtenni.
Az “építő hozzászólás” ugyanis energiabefektetést, gondolodást, mérlegelést jelent, sőt a kulturális tájékozottságunkat, tudásunkat is próbára teszi, de a végeredmény lehet például egy működő zenekar, egy élő blog, egy profitot termelő cég, egy működő társulat, egy létrehozott alkotás, egy friss divatkollekció, egy olyan kulturális termék, amire nemzetközi szinten is büszkék lehetünk. Nem éri meg jobban? Nem jobb érzés?
Ps: Van még más hazai “kéz a kézben” projekt?
Use és Nanushka lemondta a BrandFestival közös divatbemutatót… ennyit a fenti kérdésről :D
hát ennyit.
túlzottan nem vagyok meglepve, ha nem gond.
Ceredi művésztelep pl… sok alkotóember, valahol messze a zöldben, elszigetelten és jól érzik magukat. Összefogtak. Megvettek pár parasztházat egy nagy telken, az erdő mellett. Alkotnak, tanítanak, boldogságot sugároznak. Hosszan írhatnék erről még, vagy hogy büszke vagyok rá hogy a Kerekes Band 400 db lemezt adott el Japánban stb. stb. Külön téma. Számomra az az elszomorító, hogy a dolgoknak már csak akkor van értékük ha médiatermékké válnak. Kába lét a világban, vezetve vagyunk így úgy. Miért kell mondjuk elküldeni egy “celebet” egy eseményre hogy hírértéke legyen??? …
Tegnap egy barátommal a Dohány utcában egy kiülős helyen beszélgettünk, és érkezésünktől távozásunkig a kettővel balra lévő asztalnál egy passzív agresszív csávó azzal próbált meg csajozás közben kibontakozni, hogy fröcsögő nyállal fikázta Magyarországot. Hogy milyen szar itt, mennyivel jobb külföldön, mekkora mocsok van, és a többi szokásos… - Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy akkor pontosan mit keres itt.
A szemben lévő európai jelentőségű zsinagógában éppen a Zsidó nyári fesztivál egyik koncertje zajlott, ahonnan még a vége előtt kijött egy idősebb német/holland úr, leült a köztünk lévő asztalhoz, és rendelt egy kávét meg egy ásványvizet. Sodort egy cigit. Várta a feleségét. Ő láthatóan jól érzezte magát itt (neki külföld), nem a mocsok ragadta meg leginkább, és felfedezett egy darabot Budapest kulturális életéből, amiért érdemes volt idejönnie. - Legszívesebben megráztam volna a kezét, és ajánlottam volna neki még 5 programot.
Nem vagyok képes megérteni, hogy emberek miért nem a megoldást keresik, miért keserítik meg a saját életüket a kelleténél jobban a szájtépéssel, miért nem képesek cselekedni. Lehet szemetet szedni (nem eldobni elsősorban), fákat ültetni, biciklire pattanni, kirándulni, színházba, koncertekre járni, kihozni magunkból a képességeinkhez mért maximumot, barátokat találni, tervezni a jövőt, és ezek után belefér egy kis fikázás, szigorúan konstruktív jelleggel, értelmes vita formájában.
Én így látom.
Ps: kéz a kézben projektek (a felsorolás extra szubjektív), adott esetben nemzetközi szinten is elismert próbálkozások
Kréatkör
@RC
Vízilabda válogatott
Budapest Bár
Magyar Rákellenes Liga
Köszönöm a listát, teljesen egyetértek!
megint csak a mediawave-vel tudok példálózni, ami szerintem egy remek alternatív fesztivál- immáron 17 éve létezik, sajnos minden évben bizonytalan hogy tudják-e folytatni, mert támogatókban hiányt szenvednek. talán azért mert a mediawave atyja nem hajlandó “elkurvulni”, amit én személy szerint nagyon tisztelek, viszont másképp nem nagyon lehet. pedig értékes dolgokat csinálnak-mint pl a passport control, idén a hetedik. (ez egy nemzetközi fotóműhely) na mindegy a lényeg h kár érte…. :( ők azért próbálkoznak és viszik a hírünket Kínába, Törökországba, Oroszországba….stb :)
gyenge ez a post.
árpicska, rólad szól
Nóri,
Te, mint a mi kis divatdiktátorunk, milyennek találtad a Marie Claire-s cikket.
Érdekelne a véleményed, mivel én írtam a cikket, de nem vagyok egy divatguru, veled ellentétben.
Kösz a választ….
:))))))))
Eszembe jut:
A piacgazdaság sikerei kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a versengés a hatékonyság fokozásának egyik legbiztosabb eszköze. Ugyanakkor bizonyos „lélektani pillanatokban” képesnek kell lennünk arra, hogy kiaknázzuk a rivalizálás mellett a kooperációban rejlő erőket is. Néhányan már felismerték (példa Critical Mass) az összefogás erejében nyugvó potenciált!
Ez a Phelps tényleg élharcosa annak a gondolatnak, hogy a gazdaság fejlettségét nem elsősorban az intézményrendszer, a demográfiai trendek, a tőkeképződés, a technológiai fejlődés, makrogazdasági környezet, hanem az adott ország kulturális sajátosságai, értékei határozzák meg leginkább.
De itt hasít belém a felismerés ereje, amely a Dahrendorf-i gondolatból táplálkozik: “Kormányváltás = 6 hónap, gazdasági modellváltás = 6 év, kulurális atttitűdváltás = 60 év”
Te jó ég!
Szóval van némi időnk az átalakulásra. Jó lenne meggyorsítani ezt a folyamatot!
melyik cikk? ami a 146. oldalon van a mostani számban? :)
Fabricius, pedig képzeld el, a körön belül vagyok, ha érted mire gondolok.
Viszont az írásod ettől függetlenül gyenge. Átlátszó és szájbarágós.
sajnos nem értem, de biztos jó körön belül lenni :D
Te hol javítanál a gyengeségein a cikkemnek?
mi látszik át árpina?
árpicska: ha nem megy kedvesen, felhívással stb -mert senkinek nincs véleménye és senki nem csinál semmit, akkor majd talán szájbarágással működik. mint az iskolában.
kerdes az hogy mennyire demagog az a szajbaragas.
Az utóbbi évtizedekből egy kultúrfrontos nevet tudnék kiszűrni: Klebersberg Kúnó. Igen, a Trianon utáni kultuszminiszterre gondolok. Az ő elve volt az (is), hogy ha tönkretesznek egy országot gazdaságilag, társadalmilag, satöbbileg, akkor bizony a kulturális színvonalban, a megszerzett tudás továbbadásában kell - és tudunk - gondolkozni. Vonatkozik az külső-belső ellenségre egyaránt. Asszem most a belső ellenségeskedő, öngerjesztő- viszálykodó csoportokat kellene gondolkodásra késztetni. Akkár kreatvíra, akár csak demagógiák átgondolására. És igen, alaptétel az, hogy a szólásszabadságra hivatkozva hangoskodó ócsárgézák elsősorban a sehovatartozásuk miatt kiabálnak.
A poszt nem is rossz, bár a baja leginkább az, hogy általánosságokat szór a szemünk elé, bár a bevezetőben leírt “tettenéréshez” épp’ jó.
Uff :-)
nagyon gáz, de ezt mindig elrontom: Kuno volt, persze, nem Kúnó…
Hát bennem is kavarognak gondolatok Klebelserg-gel kapcsolatban. Kezdjük mindjárt azzal, hogy annak az egyetemnek, melyen tanítok, a mellszobra megtalálhaó.
Érdekes kis aforizma is eszembe jutott vele kapcsolatban, amire te is utaltál: “Egészséges nemzetek, mint a visszanyesett fa, a katasztrófák után kétszeres erővel fejlődnek!”
Sajnos hazánk sikerei jelen pillanatban nem éppen ezt bizonyítják.
Vajon igaznak bizonyul-e az alábbi magvas gondolt, mely szintén tőle ered?:
“A magyar hazát elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá!”
Összefogás? Hiú ábránd. A magyar egy széthúzó náció!!!!
akkor ennyi?aki csinál valami értékeset azt meg állandóan szarozzák? hogy is van ez? fantasztikus…
Pont tegnap olvastam Vonneguttól, h ha magyar a barátod, nincs is szükséged ellenségekre. :D
Tragikomikus, h mindenki nyugtázta, h sajnos, mi ilyenek vagyunk, és nemhogy változtatnánk ezen, még ezzel indokoljuk, h ilyenek vagyunk:D
- Józsi bácsi, zörög a sárhányó!
- Nem hallom, fiam, mert zörög a sárhányó!
Mindazonáltal Vonnegut igen nagyra tartotta a magyarokat.
Az ilyen hozzászólások mindig úgy mennek, hogy valaki elkezdi és aztán vannak kis társai, akik meg folytatják, így a csordaszellem jegyében meghatározóan negatív és/vagy destruktív jellege lesz a hozzászólásoknak. Egészen addig, míg mások majd a védelmére nem kelnek az érintett személynek/ügynek és akkor meg azok a hangok lesznek többségben.
Nehéz ezt így elfogadni és megtartani (nekem nem is megy annyira), hogy a negatív kicsengésű dolgokra ne vágj vissza.
A sérelmek nehezen gyógyulnak és talán épp megakasztanak egy folyamatot, csak azért, mert a porig alázott személy kicsit elgyámoltalanodik. Művészekről, kreatív emberekről, végső soron pedig emberekről beszélünk, akik érzékenyek erre.
Ha valakinek problémája van, az adja elő normális stílusban és meg lehet beszélni (de legalábbis meghallgatni), azt azonban továbbra se vagyok hajlandó eltűrni, hogy beszóljon boldog-boldogtalan, csak azért, mert nincs hol a frusztrációját levezetni, mint ahogy korábban írtam is.
Nem kell tisztelni, esetleg nagyra tartani a valamit tenni akaró embereket, de egy alapvető tolerancia mindenkit megillet.
Az összefogást talán éppen a közös ügy hiánya gátolja szerintem, hiszen amíg egyesek csak a pénzre, mások szakmai elismerésre, míg megint mások egyenesen hatalomra vágynak, addig nehéz közös célt kijelölni, aminek elérése érdekében közösen neki lehet feszülni a feladatnak.
Amiben hiszek, az a személyes kapcsolatok építése, mert ahogy mondani szokás, egy disznót is nagyon nehéz megölni, ha már tudod a nevét.
jaj Eper, ez zárszónak annyira jó volt.
Reméljük lenyugodnak a kedélyek és a HR hajójának zászlója a kreativitás szelétől, a konstruktivitástól és az egymás tiszteletétől duzzad majd nem a horda-orkántól.
fanyalgó, negatív, lehúzó, ormótlan, kultuRálisan destruktív, pénzre ácsingózó, szakmaiság farvizén úszó, a hatalom mámorában megrészegült pimaszkodó, provokatív elemek JOBBRA EL….
Mi még inkább maradnánk…
:) nem horizontális érvelésnek szántam - érti, akiek értenie kell…
bazze Bery miért pont JOBBRA?
akkor csak EL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
igazan nem akartam szemelyeskedni de a farvizen ti is eluszhatnatok es ezt a negedes stilust ha lehet vigyetek is magatokkal.
“szerelem szerelem szerelem. kopni kell.”
most nem azért, de mindenki csak ide-ide járogat suttyomban a haverjai közé. hát mi ez ha nem szerelem? Love and hate relationship…
en nem mert pompomlany mindig kikosaraz :(
en szigoruan a postok miatt es teknikolor miatt jarok ide meg marci miatt meg vegulis mert vannak jo cikkek :D
Ha már Edmund A. Phelps szóba került a posztban, leírnék valamit, ami, - ahogy Gábor is írta - a nemzetgazdaság kulturális, értékbeli mehatározottsága mellett legalláb ilyen meghatározó tényező, s talán (ha nem is tisztán pragmatista, de teoretikus értelemben mindenképp) választ adhat a blogon frusztrációjukat kiélők mögöttes szándékaira.
Tehát:
Phelps munkássága nyomán olyan - az eddigi nemzetgazdasági/ társadalmi teljesítményt körülíró kemény gazdasági mutatószámokon (GDP,GNP,GNI, etc.) túlmutató - „soft” fogalmak kerültek a közérdeklődés fókuszába, mint az új gondolatok iránti nyitottság, a készség azok felhasználására vagy a szociális partnerség.
Itt a válasz: “új gondolatok iránti nyitottság” - ez a réteg, aki csak fröcsögni jár ide, talán nincs kellő intellektuális, morális tőkével felruházva, hogy képes legyen befogadni ezeket a tartalmakat.
Talán!?
————— ez a nyúlfarknyi írás nem köldöknézegető önreflexió akart lenni, csupán próbálom megfejteni a totál-brtál negatív attitűd okait.
de mit lehetne velük tenni? én szeretném ha továbbra is ide járnának, csak valahogy ki kéne nyitni őket
messiah,
ne köntörfalazz tovább! vidd kenyértörésre a dolgot….
színtiszta pszicho :))))))))
mit lehet tenni? este van, fáradt vagyok - most csak érkdiagnosztikára futja.
Holnap, frissebb aggyal, kiötlök valamit.
Jó’ccakát mindenkinek…
Jó reggelt!
A széthúzó nemzet szókapcsolat a világ összes országában - ha nem is napi szinten - jelen van. Jó, ahol diktatúra van, ott még nem. A széthúzás ugyanis része a demokráciának.
Alapvetően a széthúzás stílusával, minőségével van probléma, még ha ez kicsit skizónak hathat is. Mert széthúzni építő jelleggel is lehet, nem?
Hogy mit lehet tenni? Folytatni, beleadni 120%-ot, úgy kinyitni a “suttyomban idejárókat”, hogy akarjanak integrálódni, még ha észre sem veszik :-) Csak el ne vessük a sulykot, otthon ne hagyjuk a mértéket :-) Közösségszervezés címszóval kiváló módszereket tudnék sorolni, ha volna ilyesmire 5-10 évecskétek :-)
Szerintem a probléma felismerése (tettenérése) az első lépés a megoldás felé!
Napjainkban a széthúzásunk, lehúzó erőnk állandó téma kezd lenni minden fórumon!
Kérdésem csak annyi lenne a nagy öregekhez, hogy ez a tettenérő viselkedés, gyengeségünk közfelismerése vajon visszatérő motívum nálunk, avagy csak most a 21. század elején kezdi felütni fejét?
Bár nem vagyok nagy öreg, de.
Kérdésedre én azt válaszolom, hogy nem újdonság. Csupán a média erősebb jelenléte, az interaktivitás megjelenése, az egyidejűség és sokterűség - vagyis gyakorlatilag az egész világ tetten érhető egy időben - sokszorozza meg az eddigieket. Olyanok vagyunk, mint egy prizma: begyűjtjük, azután másképpen, néha eltorzítva továbbdobjuk az infót. Az más kérdés, hogy jobb-rosszabb közhangulatban gyengül-erősödik a torziós hatás.
és mi van azokkal a projektekkel amik vkinek a fiókjába hevernek kidolgozva.melózott rajta, egy csomó pénzt, energiát fektetett bele, és mikor úgy érzi megpróbálja megvalósítani, akkor senki az ég világon nem foglalkozik vele.elküldi olyan embereknek akiket addig a pillanatig érdmesnek tart, és bízik benne, hogy legalább vmi visszajelzést kap…
pl ilyet: ” ne haragudj, de nem foglalkozunk ilyesmivel”
“az ötleten fantáziátlan, és nem megvalósítható”
…de nem.ennyit sem.leszarják.
épp úgy mint te is gábor.
Egy vállalkozás kapcsán én is jártam hasonló cipőben.
Konkrétan ugyanez volt a helyzet, (szerintünk) ragyogó ötlet, csak sehol egy ember, aki pénzt fektetett volna bele. Miért fektetett volna, hiszen senki se hitt benne, nem ez volt az álma, nem ezzel kelt és feküdt.
Most akkor kit vádoljak?
Felvettünk egy valag pénzt kvázi uzsorakamatra, mert hittünk benne és tudtuk, hogy sikerülnie kell.
Voltak álmatlan éjszakáink és pillanatok, amikor biztosra vettük, hogy nyakunkon a hurok? Számtalan.
Bejött? Igen, tisztességesen meg lehet élni belőle hosszabb távon is, sőt, fejlődési lehetőségek is adódtak, külfoldre is.
FFC, mennyire akarod ezt?
Mert ha igen, akkor nincs az a Gábor, aki megállítson.
FFC, sajnálom, hogy el vagy keseredve. Ha csak simán melót keresel, akkor sem reagálnak rá, szart sem. Ez van.
Én csak úgy jártam, hogy bevittem egy ötletet, elhajtottak, és megcsinálták fél év múlva, ugyanúgy ahogy én elmeséltem… Epernek igaza van, nehéz az önmegvalósítás, még csak önálló projekt sem kell hozzá, dehát hajrá, idő és türelem, kitartás, és önmenedzsment! Főleg az utóbbi!
semmi sem lehetetlen csak izzadj vert erte es tuti a siker es ha meg talpraesett is vagy plane ;)
köszi emberek rajta vagyok!!!
FFC, ha nincsenek jó kapcsolataid, gyakorlatilag baszhatod. Ez van. Sajnos.
Nem egészen. Csak kicsit hosszabb az a létra.
jah meg kell maszni nincs ezzel baj.
mindenki elkezdi valahonnan. ugyhogy do it!
Messiah ne panaszkodj hazudozó. mert mert mert…puff. a kapcsolatokat tudni kell fel- és kihasználni, vlkinek ez sem megy. üzleti úton szerzett kapcsolat vagy baráti úton szerzett? nem mindegy…hamár kapcsolat. és hogy lehet egyensúlyban tartani? és hol van az a létra??? :DDDD
FFC
írj még valami konkrétat, milyen project? Te mihez értesz?
csicsike mit puffogsz kisauto? mar megint mit csinaltam amit Te mar megint nem????
öhm…most tényleg itt akarod megbeszélni???? :P írtam e-mailt :D
eh
én vágó/operatőr vagyok.
és te mihez értesz?
Pont ezt akartam kérdezni én is.
Én festőművész vagyok.
Te mihez értesz Sue?
es jol fogynak a kepeid?
pozitiv
Te mit festesz? olaj vagy akvarell? :o))
Én? semmihez nem értek, de bármit eladok ;o)
FFC az nagyon érdekes szakma, az is egyfajta művészet
“semmihez nem értek”
Igen, ezt sejtettük kedves Sue.
Minorka,
Miből is???
Fabricius,
A Reklámhéten említetted, hogy indítottál néhány társadalmi projectet.
Nagyon egyetértettem az ott elhangzottakkal - ezért is látogattam el ide - de sajnos ezen az oldalon (is) hiába keresem a kezdeményezések nyomát.
Ha a blog a kezdeményezés, akkor már el is halt …
Ha nem, akkor informálj ezeken az oldalakon légyszíves,
Köszönöm,
TMan
A mai magyar valóság középpontjában a pénz áll, lehetőleg a gyorsan bezsebelhető.
A pillanatnyi előnyökért megy a kiélezett küzdelem, miközben a társadalom elitje hosszútávú vélt vagy valós előjogokat próbál lezsírozni magának - és retteg, hogy lecsúszik.
Nincs áltátható és stabil feltételrendszer, nincs tere a hosszútávú gondolkodásnak.
A baloldali pártok jobboldali értékeket képviselnek, a jobboldal pedíg baloldali értékeket tűzött a zászlajára.
Értékrendünk bizonytalan és legtöbb eleme kellő mennyíségű pénzzel behelyettesíthető.
Úgy élünk, mint a lottónyertes, aki fél év alatt akarja beutazni az egész világot, élményei a felszínes emlékek, a diszharmónia, a rohanás.
A társadalmilag gyümölcsöző együttműködés elsődleges motivációja azonban a legritkább esetben jön a profit oldaláról! Az ilyen - manapság oly ritka - közös tevékenység valamilyen örök emberi értékből ered: szolidaritás, összetartozás, kultúra, a fejlődás egyetemes igénye, túlélés.
Etika, erkölcs, társadalmi bizalom azonban ma itt nálunk hiánycikk.
Midnem más azonban megvehető.
Fukuyama írja a Bizalom című munkájában, hogy a globalizálódó világban az erkölcs helyét átveszi az üzleti szokásjog.
Ezt tapasztalhatjuk meg most élesben Magyarországon: A befektetett tőkének joga van a lehető legrövidebb időn belül profitot termelni, és ennek fényében formálja át a mai magyar valóságot a saját képére.
A globális szintről érkező negatív inputot egy erős magyar társadalom kivédhetné, korlátok közé szoríthatná. Erről sajnos azonban szó sincsen, akik társadalmi szinten döntési pozícióban vannak az osztozkodással vannak elfoglalva. Szegmentált társadalmunkban még akkor sem értenék a közösségi igényeket, ha idejük engedné, hogy ilyen dolgoknak figyelmet szenteljenek.
Mára már életmódok és szokások olyan mértékben különböznek egymástól, hogy mindenki sokkak könnyebben veszi észre, hogy ő miért különbözik (értsd: miért jobb ?) a másik embertől, mintsem eljutna a közös pontok és érdekek felismeréséig.
Így az igazi alkotó tevékenység olyan műhelyekbe szorulhat(na) vissza, ahol egy mélyebben gondolkodó patrónus XX. századi Mediciként kiállna egyéb értékek mellett, megfosztva a pénzt mindenható szerepétől.
A változás másik forrása lehet a civil szféra.
Ezt a vakcinát azonban még éppenhogy csak befecskendezték a társadalom szövetébe, nem tudjuk mikorra hordhatja szét a véráram az egész testbe és képes lesz-e meggyógyítani egy többévtizedes kórt ???
Ez a véleményem.
Szólj hozzá!
laura@republicofart.com
#1: nóri / 2008.09.03. - 10:00
de. de ez nem ilyen egyszerű. érdekemberek vannak mindenütt, akik komolyan féltik a sikereiket. ezeken kellene túllépni.
ha példa kell: Marie Claire divatbemutató a fiatal magyar tervezőgeneráció felvonultatásával (JSB, Use, Nanushka, Anh Tuan, Konsánszky)
(Kassák pedig amióta érettségi tétel volt, komolyan frusztrál…)