HelloRepublic.Com

Roki romantikus nap zenéjére jön a válaszom egy videoklippel.  Igen, igen, igen… vérzik érted a szívem, átadom neked, te döntesz felettem, örökkön örökké, meg a blablabla. Valljuk be imádjuk, elhisszük akkor is, mikor legbelül tudjuk nem az igazi. Nah, igen valami mindig elromlik, ha nem rontanánk el nem tudnánk min őrlödni. Ki hallott már olyat, hogy nem szenvedünk? Ugyan kérem. Tovább

10 Komment

Huppancs itt van, nyaralgat, balatonsoundolt ő is, Svájcolt (ami megérdemelne egy posztot, már csak azért is, hogy lerombolhassa az országot körülölelő elfogult képzelgéseket), most viszont Bob Blumert szeretné röviden,tömören bemutatni.

Tovább

11 Komment

A francia fotós újabb remekműve a SOUL, híres modelleket kap lencsevégre, képzelgéseknek szabad utat engedve akt portrékban. Modellek között található például: Lauren Pascale, Kiara Kabukuri, és persze az örök rivaldás Naomi Campell is.
Thierry le Gouésről annyit érdemes röviden tudni, hogy többek közt a Nike-nak, Hermes-nek is fotózott már. Nem nevezném őt provokatívnak, agytekert trendet követő művésznek. Nem éri el a sokkhatást, amin lehet nyammogni egyszerűen csak használja ami a fejében van, és megosztja velünk. Arról nem is beszélve, hogy Kanye West egyik nagy kedvence.
Szemezgessetek: http://www.thierrylegoues.com

Tovább

2 Komment

Hogy laza-e? Nem kérdés GR nem csak laza, de egy provokatív mocsokszájú, öntörvényű fazon. Annyira nem normális, hogy első konyhafőnökösködése idején ő szervezte meg az Aubergine étterem helyfoglalási naplójának motoros rablását. Miért? Egy másik világhírű szakács miatt, akitől minél messzebb akarta tudni magát. Sikerült, azóta sem beszélnek egymással.

Tovább

2 Komment

…aki megmutatta Amerikának nem csak a hamburgerből áll a világ. Évekkel ezelőtt hosszabb rokonlátogatást tettem az U.S.A.-ban, minden ebédnél hamburger és chips volt a tányéromon. Először azt hittem ez a bemelegítő, de egy hónapig kizárólag csak ez volt a főétel. A felüdülést egyedül az „all you can eat” jelentette, nevetséges árakon, hamburger kerülősen. Nah igen, aki egyszer kijutott, bizony oldalakat tudna írni a „hogyan öljük ki a kulináris élvezeteket a konyhánkból”. Azt mondják, mindez tévhit és igazi gasztronómiai forradalom zajlott le Amerikában, biztos csak a rokonaimat kerülte el…

Tovább

17 Komment

Nigella Lucy Lawson, aki nem szakács, csak szeret enni. Túlságosan is szeret enni. Elég megnézni egy műsort (például a Spektrumon) és nem akarunk hinni a szemünknek. Túrja, lenyalja, kéjelgő mormogások, szemcsillogás, furcsa szavak, amik inkább egy pongyola regénybe illenének, szerelem és vonzalom az ételek iránt. Tovább

18 Komment

Azon gondolkozom, mennyire hiteles egy szakács, aki például észak-amerikai és mexikói ételekben utazik? Aki angol és az olasz ízek világába merül bele? Ha kínai, akkor legyen a kínai konyha specialistája, ha angol akkor tudjon csinálni yorkshire pudingot, a magyar pedig legyen verhetetlen a paprikás csirkében. A külföldiek mellesleg rendszeresen ezzel és a gúlyás, illetve halászlével azonosítják a magyar konyhát. Pedig tudunk mi azért mást is főzni, bár leginkább a sváb és szláv ételek ízvilágát hordozzuk ételeinkben. Vagy nem, de ez az én véleményem.

Tovább

5 Komment

Na igen, a név olvastán lehet is vitatkozni, mennyire tekinthetjük őt mesterszakácsnak. Ő a nagybetűs Sztárszakács, erről felesleges lenne vitát indítani. Még mindig ő folyik ha nem is a csapból, de a magyar médiából biztosan. A Tv Paprika megjelenésével megjelentek a követői is, Jamie mellett a Spektrumon helyet kapott más is, de ő van, volt, és remélem lesz is. Ha ő nem lenne, nem biztos, hogy engem elkap a gasztroláz, hogy bolondulásig tudok pepecselni a konyhában, hogy kihívást érzek, hogy tökéletesítsek a magam módján. Előtte is próbálkoztam, van bennfentesem is a gasztrovilágban, de valljuk be: ő úgy tud főzni, mintha minden baromi egyszerű lenne. Holott nem az, de legalább ad kedvet. Nála az a rusztikus, ami össze van csapva, én meg egyszerűen imádom azt a lazaságot, amit áraszt magából. A könyveiből, sorozataiból és DVD-iből még meg is ismerhetjük őt, vagány városi szívében tanyasi angol srác. Ha ez eddig nem sikerült röviden bemutatnám azt, aki engem elindított évekkel ezelőtt.

Tovább

13 Komment

Ha valaki eljutna ide,kérem ossza meg velem, addig is beérem a képekkel. Ti érjétek be a szövegemmel. Villa Manin Centre-ben (Velence és Udine között), rendezik meg április közepei kezdettel a God&Goods- Spirituality and mass confusion-t, ami egészen szeptember végéig megtekinthetõ. A parádé ideája, hogy bemutassa a szentséget és az egyházat 28 mûvész szemszögébõl. A munkák a létezésen alapuló kérdéseket boncolgatják, játszva az érzékekkel és a valóságtudatunkkal, dacolva a hittel. Tovább

12 Komment

Márciusi nyitással a Prágai Nemzeti Galéria Vásárcsarnoki palotájában elindult a Design Match 2008 nemzetközi design biennálé, négy ország részvételével: Csehország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria, ezzel is támogatva a formaművészet és az iparművészet mobilitását és új kapcsolatok kialakítását. A kiállítás nálunk a Magyar Iparművészeti Múzeumban lesz látható. Mikor? Fogalmam nincs, én „gugliztam” lelkesen-szorgalmasan információt nem találtam. Addig is egy-két kép, vidijó, meg amit akartok. Alapgondolatuk az Osztrák-Magyar Monarchia formaművészeti tradíciójának bemutatása törekedve arra, hogy megtartsák nem kommersz (!) formaművészeti bemutató jellegüket. Koncepciójuk lényege, hogy a kiállítás mérkőzéssé válik, a designer játékossá és a közönség, pedig szurkolójává.

A kiállítás legfontosabb részei: a két félidő - az otthon és a szabadidő. Az otthon keretein belüli témák, például: a konyhaművészet, étkezés, higiénia, világítótestek. A szabadidőn belül a teljesség felsorolása nélkül: zene, hobbi, sport, utazás, vendéglő. Emellett a szurkolók számára a gyógyfürdőzésre is kitérnek, a stresszel teli világ címkéjével, ezzel lezárva a két félidőt.

Tovább

1 Komment