HelloRepublic.Com

Martyn-ról esett már szó itt a helló blogon, januári rewindos látogatása kapcsán, (amit ha kihagytatok, mondjatok el 200 miatyánkot, térdeljetek kukoricára, és közben csöpögtessetek forró almástáskát a genitáliáitokra). Akkor főleg dubstepnek álcázott zenéket játszott, ami kissé megosztotta a közönséget (a hülyék nem értették - amíg Palotai ’szerencsére’
helyre nem rántotta a bulit egy jól irányzott cirkuszi dramenbézzel).

Ezúttal a holland srác egy másik zenei oldalát mutogatnám Nektek, - nemrég felkerült a myspace-re egy mix, amit január 19-én, a Londoni Fabric klubban rögzítettek a szemfülesek.
Igazi fülben olvadó szettről van szó, csupa pihepuha-fülledt house, gyomorban dobbanó dub, lágyan pöcögtető minimális techno. Töltsétek, és ahogy az angol mondaná: “enjoy!” Tracklist a folytatásban.

Tovább

9 Komment

Ma este a hajón Bob Marley egy másik öreg füves haverját hallgathatjuk meg - a zavarbaejtően lakatos nevű Max Rómeó és bandája Jamaikából érkezik, és ha csak fele olyan jó koncertet nyomnak, mint a tavaly (kb.) ilyenkor ugyanott fellépő tükrökkel felszerelt Lee ‘Scratch’ Perry, akkor kurvanagy buli lesz.
02.28.CS. 21óra, A38 - Max Romeo (JAM), de lesz még Riddim Colony, Love Alliance és MC Milli Chab is.

Holnap mindenki erőltesse meg magát, és totyogjon le szépen - szintén - a hajóra, hogy magába szippanthasson egy kis magasművészetet: Hideaki Ishi, azaz DJ Krush látogat hozzánk, immáron harmadszor (vagy negyedszer? - fasztudja), hogy együtt elmélkedhessünk enyhén bólogatva, de mindenképpen átszellemülten. Zen tanítások két lemezjátszóról, sznoboknak kötelező, a hozzáértők meg úgysem hagyják ki. Tovább

1 Komment

Amel Larrieux 1973 március 8.-án született New Yorkban, anyu tánctanár, apu kitudja, mi. Duplacopfos, fogszabályzós kislány kora óta énekel, először a papa jazz, folk és soul lemezeire, de később egy gospel együttesben is kiengedi a hangját. Zenei karrierje ‘95-ben indul be igazán, egy ideig a Groove Theory nevű rnb/hiphop duóban dalol Bryce Wilson oldalán, majd 2000-ben elválnak útjaik és megjelenteti első lemezét, “Infinite Possibilities” címmel. A klip is ebből az időszakból való, a “Sweet Misery” megjárta a slágerlistákat az ezredfordulón, de Amel valahogy sosem futott be úgy igazán (mint pl Erykah Badu) (pedig…; ).

Jelenleg is a Nagy Almában él férjével, Laru-val illetve két lányukkal, Sanji Rei-jel és Sky-jal, - tavaly jelent meg negyedik lemeze, a “Lovely Standards”. Érdemes utánanézni mindnek, igazi mély, fekete zene. Tovább

4 Komment

Frankie Valli (született 1934-ben, mint Francis Stephen Castelluccio), a The 4 Seasons aranytorkú, és egyben legsikeresebb énekese, legnagyobb dobása a Grease főcímdala, de szerepelt pl. a Maffiózókban is, amiben Rusty Millio-t alakította - szegény, pont múlt kedden nyírták ki.) Nagy kedvencem 2007-ből a párizsi Pilooski által felfrissített Beggin’, igazi szoknyaperdítős klippel, bugival, rokival. Tovább

14 Komment

Este a Merlinben.

Sue, Bery, ti szoktatok egyébként zenét hallgatni?

: ) Tovább

18 Komment

1993 két dolog miatt volt fontos egy akkori 17 éves számára:
Ebben az évben indult az MTV-n a Beavis and Butthead, és ekkor jelent meg a Judgement Night című filmzenelemez. (1993-ban volt az első „DiákSziget” is, de erre a Gerendaiékon kívül senki sem emlékszik.) Oké, a két retardált, rajzolt rokker kultusza csak jóval később csapott szíven minket itt a messzi, ködös Kelet-Európában, de az Ítélet Éjszakája felett normális, férfivá érés küszöbén rügyező arcú kamaszgyerek nem sikkanhatott el.

A lemezt előszeretettel titulálják műfajteremtőnek, vagy csak szimplán zseniálisnak – ebből az utóbbi biztos. A 11 szám mindegyike egy-egy kollaboráció eredménye volt, az akkor (is/már) leghangosabb, legdivatosabb, és legmenőbb rock, illetve hip-hop bandáktól, előadóktól, olyan nevekkel mint a Faith No More, De La Soul, Slayer, Pearl Jam, Cypress Hill, etceteraetcetera. (A 12. trekk, a Rage Against the Machine és a Tool “Can’t Kill The Revolution” című közös zenéje végül valamiért lemaradt a lemezről.)
A cd-n szereplő számok nagy része egy generáció pogo alapművévé vált, - nem is beszélve a (tömeg)verekedésekről - illetve LA-tól Zuglón át Murmanszkig minden rendes zenére izguló pubertás erre léggitározott, reppelt és sikított mutálva. (Aki nem, az vagy buzi volt, vagy “nyálas diszkós” – olyan Invicta táskával, tudjátok.) Tovább

Komment

Mai videónk egy house darab, minden idők egyik legnagyobb drumandbass producerétől, Photektől. Rendezte a sensei felesége, Miriam Kruishoop, akinek egyébként ez a szakmája, és még csak nem is néz ki rosszul. Tovább

Komment

Helló.
Layo & Bushwacka! a Merlinben - jó, mi?
Ezen a héten talán ez ígérkezik a legizgalmasabbnak - Layoék jók, tudnak bulit is csinálni, olyan visítozósat, rendeset. (Legutóbb - nyáron, a kók klábban - ezt jól meg is mutatták) Ezen talán még a Merlin sem fog sokat rontani pénteken, főleg, mert állitólag új a hangcucc (reméljük a hangmérnök is).
Előrejelzés: elviselhető tömeg - és imádkozzunk együtt, hogy inkább house legyen, mint break (hihetetlen, hogy létezik még ez a szemétláda műfaj).
Érkezzetek korán, 10-ig két koktél félpénzért. (Meg legalább nem kell majd sorban állnom félegykor)
2008.02.22. Péntek @ MERLIN - Layo & Bushwacka! (Olmeto, UK - 4 órás szett) Grasshop, Crimson, Menzkie visual

Tovább

1 Komment

Wes Anderson megvan, ugye? Ha nincs, szégyelljétek magatokat, és húzzatok a tékába - a kötelezőek:
Rushmore, The Royal Tenenbaums, The Life Aquatic with Steve Zissou. A mai zenénk az utóbbihoz kötödik, nevezetesen a film egyik betétdala Mark Mothersbaugh-tól, aki kurvavicces zenéket ír.
Klip nincs hozzá, de azért hallgassátok végig. Többet most nincs időm írni, de erre még visszatérünk. Tovább

Komment

Alaposan le vagyunk maradva napzenéje témában, tudjuk.
De egyrészt túlélitek, másrészt kurvajóból is megárt a sok, és nem minden nap karácsony, hehe.
Örüljetek, hogy ma egyáltalán van. Mielőtt bárki is komolyan venné, inkább térjünk a tárgyra:
a mai darab a Montreali Arcade Fire együttes Ocean of Noise című száma, amihez azon kívül, hogy hatalmas zene, semmi mást nem igazán tudok hozzáfűzni. Az Arcade Fire-t egyébként is illik ismerni legalább egy éve, - főleg mert idénre meg már egyenesen Sziget kompatibilissé híresedtek - de ha mégsem, a Funeral lemezzel kezdjétek. A szám szövegét guglizzátok ki, lehet hamisan énekelni, a csúcspontnál (3:30 környékén) úgyis mindenkiből előjön a pavarotti. Brrr. Koncertet, de tényleg. Tovább

Komment