HelloRepublic.Com

A Guinness Book már csak költséghatékonysági szempontból is jobban tenné, ha áthelyezné a szerkesztőségét Dubaiba. A sivatagba síparadicsomot, a tengerre szállodát varázsló(impossible is nothing) emírségben úgyis hetente produkálnak valami eszement “böszmeséget”. Most például elkészítették a világ legnagyobb poszterét. A 3 focipályányi (20 000 négyzetméteres, repülőn utazók számára látható) gigaboard egy, a Vörösfélhold támogatására invitáló kampány része. A Sorouhfaces akció lényege, hogy aki feltötli a neten a saját portréját, az egy lehet az óriási plakátra felkerülő 1 millió fej között. Ha pedig teljes lesz a létszám, az ötletgazda Sorouh ingatlanbirodalom tulajai ugyanennyi dollár “fejpénzt” adnak a jótékonysági szervezetnek. Tovább

Komment

Őszintén, milyen gyakran adsz pénzt vakoknak? És most nem az Örsön büntető szintis öregre, meg a köztéren kéregető sorstársaira gondolok, hanem vakokat képviselő szervezetekre. És milyen sűrűn hívta a zsebedben véletlenül benyomódott mobilod Achillest, Anna Nicole Smith-t, vagy az Akadémiát, szóval az első nevet, amit talált? Na, hát ez az! A belga Ligue Braille (vakok és gyengénlátók egyesülete) egyszerűen belátta, hogy a sokezernyi, támogatásra váró civil szervezet között csak úgy tud pénzt szerezni, ha konvencionális módszer helyett (adj pénzt, kapsz 1 kredit üdvösséget) másként közelít a jóérzésű emberek zsebéhez. És mi a jobb az önkéntes adakozónál? Az önkéntelenül adakozó. Tovább

Komment

Szeretem, ha a szöveg teszi fel a pontot az í-re, mint a Mio  Digiwalker szellemes szpotjában. Szeretem AZT a PILLANATOT, amikor a szöveg és a kép egységével minden a helyére kerül, és az életbölcsesség egyenesen pofon csap. Csak úgy egyszeruen. És mégis szokatlanul. Tovább

Komment

 
Azért nekik sem könnyű. Oké, sokkal többet süt a nap, van koalájuk, kengurujuk, kacsacsőrűjük, királynőjük, Kylie-juk, kiegyensúlyozott közéletük, korallzátonyuk, külön kis kontinensük, mégis, ugyanúgy küszködnek a párválasztás problémáival, mint mi, akiknek kevésbé jutott az említett k-betűsökből.  Lényeg a lényeg, nekik is szükségük van társkereső oldalra. A legnagyobb ilyen Ausztráliában az RSVP

Tovább

Komment

Na, most, hogy a nők elmentek, beszélgessünk inkább aaaa, szóval az impotenciáról. Mármint a reklámtörvények impotenciájáról. Mert persze, tudjuk, hogy a gyógyszergyárak nem hirdethetik direkt módon vényköteles termékeiket, de azért azt is tudjuk, hogy a kreativitás mindig utat tör. Jelen esetben például valakik véletlenül bejegyezték az impotenceaustralia.com.au domain nevet, és egészen véletlenül elindították a brandszínekben pompázó (kék, érted!?) impotencia-információs portált. Ráadásul, attól függetlenül, hogy kimondhatjuk-e azt, hogy V….., vagy nem, végül Joe-nak Canberrában így is úgy is meg kell kérdeznie kezelőorvosát, urológusát. Ő pedig azt ír fel neki, amit jónak tart (az már egy másik történet, hogy mindezt milyen “meggyőződésből” teszi), vagy ami Joe-nál korábban bevált. Tovább

11 Komment

 
A melbourne-i BBDO ráérzett a sör filozófiájára. Persze fontos, hogy az árpalé tündeföldről érkezzen (már-már halljuk Galadriel igéző gondolatait a tiszta forrásokról, meg az édeni körülményekről), de azért lássuk be, hogy a végfelhasználók mégiscsak mocskos, szőrös kis hobbitok és törpök, vagy még gusztustalanabb szerzetek: orkok, trollok, emberek. A piaci törvényszerűségek miatt pedig a két világnak előbb-utóbb találkoznia kell. Tovább

Komment

“Kedves hallgatók! Ugye Önök is tisztában vannak vele, hogy a nálunk töltött évek jelentős részében az anyag finoman szólva csak töltelék volt. Teoretikus ismereteik jelentős részét soha a büdös és nagybetűs ÉLET-ben nem fogják használni. Az általános műveltségüket még csak-csak kamatoztathatnák kreatív szinten, csak ugye, ahhoz sokat kellett volna olvasni. Nem baj. Íme néhány útravaló gondolat, mielőtt belevetnék magukat a vállalati marketing és pr, vagy urambocsá az ügynökségi munka világába.” Ha nem is teljesen ezek a gondolatok vezérelték a milánói egyetem munkatársait, amikor elkészítették szexisen didaktikus vírusfilmjüket, mindenesetre ez a két perc összesűrít annyi tudást, amennyivel már egy nullkilométeres marketinges el tud indulni. Tovább

30 Komment

A Fila nagyságrendekkel kevesebb pénzt tol bele a márkakommunikációba, mint az adidas, vagy a Nike, mégis sikerült felkerülnie a legnagyobb reklámos blogokra. A most futó born to run szpot, amit a brazil Santa Clara készített, egy kedves, és továbbküldésre provokáló homvideo alike film lett. Hasonló helyzeteket átélt gyakorló apukaként küldeném mindenkinek, aki szereti a gyerekeket, a futást, meg ilyesmi. Tovább

Komment

Úgy tűnik, lassan hetente posztolhatunk egy-egy legeslegeslegújabb Sony Bravia szpotot. A mostani helyi mutációt a szingapúri Y&R forgatta, nem fogjátok kitalálni, Egyiptomban. Itt a HelloRepublic-on belül megoszlanak róla a vélemények, engem például nem ütött szíven, teknikolornak viszont tetszett. Az biztos, hogy nem sok újat hozott a Balls filmhez és a Colours like no other koncepcióhoz képest, hacsak annyit nem, hogy az eddigi libabőr zenék helyett most egy túlontúl rutinos dél-afrikai szerzőpáros (Robert Schroder és Lorraine Shannon) témája szól, ami vicces is, meg nem is. Mindenesetre a kairói Röltexesek jót röhögnek a markukba. Tovább

7 Komment

Hogyan vigyük közelebb az emberekhez a parti őrség munkáját? Hozzuk a felszínre a kiszolgáltatottság érzését, ragadjuk meg a lényegénél fogva, vonszoljuk ki a partra, és finoman öntsük a nézők képébe. Az új-zélandi DDB sokkolónak szánt szpotja nem egy monumentális Posszeidon katasztófával vagy Viharzónával riogat, hanem egy csendesen borzongató, Hitchcock-ot idéző vízióval. Tovább

Komment