HelloRepublic.Com

Demagóg, korrupt, szcénikus, pénznyelő - vallja az átlagember! Izgalmas, igazságos, felemelő, érzelem dús - riposztol a kampányguru! Finisébe fordult a politikai kommunikáció nirvánájának tartott, végletekig felkorbácsolt amerikai elnökválasztási kampány. Mindenki találgat. Demokrata vagy republikánus? Republikánus vagy demokrata? Obama vagy McCain? McCain vagy Obama?

Tovább

24 Komment

A hagyományos csatornák, médiakontaktusok hatékonysága szakadatlanul csökken. Egyre több fronton küzdenek a figyelmünkért. A „reklámtúlcsordulástól” megrészegült fogyasztó jobb agyféltekéjében a könnyen befogadható és látványos impulzusoknak van a legtöbb esélyük az „elélvezésre”. Épp ezért ma már a társadalmi célú kommunikációt folytató szervezetek kommunikációs arzenáljából sem hiányozhatnak a meglepetés effektusába burkolt, magas figyelmi értéket, s szóbeszédet, mint másodlagos kommunikációs értéket generáló ou-of-home elemek. Az alábbi – nem brandhez kötődő - közlekedésbiztonsági hirdetés képes elrugaszkodni a - spriccoló vér, kifacsarodott tagú, vérben úszó áldozatok, szélvédőn szétfröccsenő paradicsom, karosszériába ágyazott koponyaduplikáció sztereotip formuláitól, s újszerűen ám annál érzékletesebben demonstrálja a (hátsó) biztonsági öv jótékony hatását (ezt már írtam, de most ismét aktuális). Az öv nem csak az első, hanem a hátsó ülésen is fontos. Életet menthet!

Tovább

Komment

Először is (rögtön zárójelben): az összes kozmetikai cég tiszta hülye. Ha ránctalanítókat gyártanék, senki mást nem akarnék reklámarcnak, mint Brian Mayt.

Másodszor: sajnálom, Paul, de én még mindig Freddybe vagyok szerelmes.

Reménytelenül belezúgtam még zsenge kétéves koromban, a Wembley-beli koncert felvétele előtt szorongatva a plüssmacimat. Azt hittem, a Marsról jött, olyan szép, színes volt a ruhája, aztán anyukám tájékoztatott, hogy hús-vér ember, de szálljak le róla, mert Freddy az övé. (Mégse árulhatta el, hogy meleg…) Tovább

Komment

Kedves blogbarát, Te hány szakkönyvet olvastál el az elmúlt 1 évben? Hogy nem esik jól időről-időre megmerítkezni a szakmai témákban! Időhiány!? Magyarországon az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Újságot csak-csak, internetes hírsiteokat egyre inkább. Könyveket azonban egyre kevésbé, szakkönyveket meg minden szökőévben maximum egyszer. Közös piacunkon azonban hihetetlen luxusnak számít a kurrens szakirodalom nem ismerete. Évente, csaknem 30 kifejezetten márkázással foglalkozó könyv jelenik meg a szakkönyvpiacon, s akkor a reklámpiac egyéb szegmenseiről még nem is beszéltünk. Én magam is elkezdtem egy szakkönyv-adatbázist felépíteni (most tartok kb: 150-nél). Te hová tartozol? Csak nyomod az ipart, vagy néha időt szánsz arra, hogy friss tudáskészlettel vértezd fel magad?

Tovább

16 Komment

Updatetelni szeretném a múltkori Vital magazin címlapját boncolgató posztom. Úgy tűnik a betűk elhelyezését firtató párbeszédet olvashatták a magazinnál, mert a tegnap kezembe került legfrissebb 2 szám már egész jól sikerült, bár a redizájnolt Péter Szabó Szilvia hajába belelóg a felirat, de az teljesen természetes. Lilu fotója meg egyenesen gyönyörűre sikerült.

2 Komment

Számos korábbi posztomban kitértem már arra a jelenségre, ami a fejlettebb reklámpiacok emlőin nevelkedett sport-, fitness- és welness cégek kommunikációs bravúrjairól adott számot. Valahogy így fogalmaztam: a kommunikációs indusztrializációban előrehaladottabb reklámpiacok boszorkánykonyháiban már a sportcégek is bevett módon használják a hazánkban még csupán nyomokban megjelenő gerillamarketing és ambient médiumok eszköztárát. A kép azonban ’hálisten változik! Nemrég történt, hogy a Déli-pályudvar környékén egy meglepő jelenségre lettem figyelmes. A SportMax, mely egyébként Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb sportkomplexumaként pozícionálja magát, egy nonkomformista megoldással kívánt kitűnni a közterületi óriásplakátok reklámdzsungeléből.

Tovább

5 Komment

Reggel azt hittem, ez csak valami vicc, de aki ma figyelmesen járt-kelt a városban, néhány pillantást vetve a meki kirakatokra, annak az arcára ugyanaz a döbbenet ülhetett ki, mint az enyémre. Igen: magyaros hetek kedvenc gyorséttermünkben, lángossal, bundás kenyérrel, fasírttal, tormás szendviccsel. Nem is tudom, érdemes-e folytatni ezt a posztot, vagy a dolog magáért beszél. Eszméletlen ez a pofátlanság, ahogy egy multi kajagyár azt hiszi, képes elkészíteni ezeket az igazi magyaros ételeket! Ezennel forradalmat hirdetek: ígérem, hogy lángost ezentúl is csak a strandi kisbüfében és a vásárcsarnokban eszem, bundás kenyereket csakis kockásterítős reggeliző helyeken, fasírtot pedig csak anyuét!

77 Komment

Vannak dolgok, amik mellett nem lehet egyszerűen elsétálni, legyinteni rájuk és elfogadni a létezésüket. Ilyen például a zsiráf, az anorexia és bizonyos brit szokások.

Felesleges arról áradozni, hogy az angolok végtelenül toleránsak, hogy tiszteletben tartják a másik embert és a kultúra majd’ minden területén élen járnak, mert ezek szinte már axiómaként élnek az emberek fejében. Tény az is, hogy egy szigeten laknak, így joggal nevezhetik úgy Európa többi országát együttesen, hogy a „Kontinens”. Nincs szükségük az euróra, mert jól megvannak a bivalyerős fonttal, és a világválság idején (az apokalipszis már elkezdődött) sem kell tartaniuk a gazdaság összeomlásától. De. Tovább

5 Komment

A francia luxusházaknál (Chanel, LV, Hermés) bevett szokás, hogy olykor annak is csinálnak tokot, ami mindenfajta külső beavatkozás nélkül is elvan a természet lágy ölén (lásd: almatartó)

Tovább

2 Komment

Mostanában valahogy szembetalálkozom azokkal a slágerekkel, amelyek megkomponálása bár a (rég)múltra nyúlik vissza, ám olyan a szövegkörnyezet, a kontextus, hogy állandóan hordoznak magukban valamilyen aktualitást. Az Amerikai Egyesült Államokból kiindulva egy hatalmas válság söpör végig Európán. Hogy mi van? Azt mondod nem érthető ez a logikai bukfencbe ágyazott gondolati kapocs? Jó mondom másképp, feloldva az enigmát! Az AD Stúdió „Álmaimban Amerika” c. megindító remekművét hallgattam a minap. Igen, milyen is lehet álmodozni a hatalmas felhőkarcolókról, a Beverly Hills-ről, a Times Square-ről, a Wall Street-ről, washingtoni Capitoliumról, a Szabadságszoborról a fényárban úszó Las Vegas-i Casinó őrületről. Tudtad, hogy 1946-ban a nagy Bugsy pókerjátékos Siegel mondta, hogy a „szerencsejátékosok Mekkáját teremtjük meg itt”. Egy a bökkenő! Mostanság éppenhogy remálmok gyötörnek bennünket (s a sok wall street-i yuppiet + brókert mohó pénzéhségük miatt) az amerikai hírek hallatán. Ha Amerika tüsszent, Európa megfázik. Kedves Olvasó, biztos neked is van olyan ismerősöd, aki épp most készül a multikulturalitás hazájába. Nekik küldeném ezt a dalt. Álmaimban Amerika…

4 Komment