HelloRepublic.Com

Úgy kezdődött, hogy írni szerettem volna a londoni Re-bag kiállításról, de mivel már elvesztette aktualitását, ezért utánanéztem a leeds-i Design Project portfóliójának, mert ők készítették a kiállítás arculatát. Ott megtaláltam a friss D&AD katalógust (ez szerepel képünkön), amibe beleszerettem és úgy gondoltam, hogy akkor majd erről írok. Ezért utánanéztem, hogy kik és mivel szerepelnek a könyvben, de közben egészen elvarázsolt a cég Flag Project címen futó koncepciója, ezért gyorsan végigfutottam azt is. Ez arra volt jó, hogy megszeressem a D&AD arculatot, (amit egyébként Micheal C. Place-nek, bejegyzéseim visszatérő figurájának köszönhetünk). Mivel róla már megfelelő mennyiségű szögletes-helveticás postot írtam, ezért inkább beleástam magam a díjazott munkák tanulmányozásába. Itt jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy az angol Non-Format cég a LoAF-nak készített csomagolásokért sárga ceruzát kapott, mert ezek személyes kedvenceim. Valahol itt veszítettem el a fonalat azzal kapcsolatban, hogy mit is akartam írni, aztán végiggondoltam ezt az egészet, és arra jutottam, hogy inkább megosztom ezt a 20 perces szörfölést, mindannyiunk okulására. Hiszen, ahogy a Tao Te King-ben is olvashattuk, a cél maga az út. Tovább

Komment

Két tündéri gyermek büszke apukája, egy csodálatos nő szerelmes férje vagyok, a szüleim nagyszerű emberek. Már bocs ezért az unalmas önéletrajzi idillért, csak így próbálom érzékeltetni azt, mennyire távol áll tőlem a topik. A szingapúri Saatchi printjei, amit a helyi “nővédő liga” az AWARE számára készítettek, mégis borzongatóan testközelbe hozták a családon belüli rettegés érzését. A hirdetéseken, amiknek a szövegeit itt olvashatjátok, a gyermek szemszögéből látjuk a házisátán apát, aki épp túl van a napi aktuális rémtettén. Félelmetes. Nem?

Tovább

Komment

A tegnapi Nagy Fogyásos poszthoz még egy, nem is annyira apró kiegészítés: semmilyen kalóriasakkozó rendszer nem helyettesíti a rendszeres testedzést. A Német Olimpiai Bizottság mozgásnépszerűsítő hirdetései, amiket a hamburgi Scholz & Friends készített, megmutatják, mi lenne akkor, ha a művészettörténet ikonóriásai más értelmezésben töltenék be a nagyság kategóriát. Zsír. Tovább

Komment

Az angol Scott Parker munkáit bizonyára sokan felismerik majd, akiknek ismerősen cseng például a Ministry of Sound, anglia egyik legendás party sorozatának neve. Érdekes és izgalmas munka lehet az angol elektronikus tánczenéhez vonzódó fiatalok vizuális érzékenységét kialakítani, formálni, Mr Parker pedig kétségtelenül ezt teszi hosszú, hosszú ideje már. Kliensei között olyan neveket találhatunk, mint az EMI, az Universal, a Virgin Music, a Warner Music TV, a MoS, a Renaissance, a Galaxy FM, a kalózrádiónak indult Kiss FM vagy az MTV Europe. Közhelyszerű a megállapítás, hogy mindenki az angolokat majmolja, de ha belegondolunk, hogy Mr. Parker a jéghegy csúcsán dolgozik, akkor izgalmas következtetésekre juthatunk affelől, hogy pontosan hány ember izlését is formálja valójában.

Tovább

Komment

A francia Ed Banger kiadó lassan világhírűvé váló grafikusának, So Me-nek a kiállítását várja fél Párizs. A hetvenes évek vizuális újraértelmezésében zászlóshajónak számító grafikus munkáit, aki a tervezés mellett zeneírással is foglalkozik, két hónapig lehet megtekinteni. A november 22-én nyíló tárlatot a The Lazy Dog szervezi, akik vastagon benne voltak a párizsi Helvetica kiállítás szervezésében, de hoztak már össze kiállítást pl. az 123 Klan-nak is. Aki teheti, feltétlenül látolgasson el. Tovább

1 Komment

Az aucklandi tervező csapat, az Inhouse Design printjei ékes bizonyítékai annak, hogy a klasszikus tipográfiai rendszerek, megfelelő anyagválasztással és hivalkodásmentes stílussal még mindig képesek lenyűgözni a közönséget. Számtalan elnyert díj tanúskodik amellett, hogy az Inhousenál kivételesen remek izléssel alakítják az új-zélandi könvyespolcok formavilágát. Tovább

Komment

Dobozgésa, dobozpolip, dobozmacs és barátaik. Együtt a legjobbak! :)

www.readymech.com Tovább

2 Komment

A Space Age irányzat nem csak Amerikában volt népszerű, még a vesztes háborútól megszédült németek is ábrándoztak szépeket. Ennek a romantikus, jövőn merengő korszaknak állít emléket a www.retro-futurismus.de weboldal, ahol csodás képek garmadája segít, hogy újra felfedezzük magunkban az örök optimista, űrbe tekintő, kalandvágyó kisgyermeket. Tovább

Komment

9

Ha a hetvenes évek újraértelmezéséről van szó, a los angelesi Steven Harrington megnyerő hitelességgel adja elő: igazi szerelemgyerek, az apukája tanította gördeszkázni, rendes környéken lakott, jó szomszédokkal és a tanárai, barátai mindig megdícsérték, ha valami szépet rajzolt. A főiskolán eszmélt rá, hogy akkor érzi magát a legjobban, ha a gyermekkori emlékeit jeleníti meg és fogalmazza újra munkáiban. Rákapott a dologra és be is jött neki. Rajztanárai jól sejtették a kis Pistike egyszerű boldogságában szunnyadó kreatív energiákat, aki ma már olyan cégektől kap felkérést víziói megvalósítására, mint a Burton, az Element vagy az online pólónagyhatalom Threadless, kiállitásaival pedig bejárta a földet Los Angelestől Tokióig. Tovább

Komment

Bizony még a 21. század hajnala sem tart vissza egyes elvetemült grafikusokat attól, hogy továbbra is a ceruzájukat tartsák elsőszámú fegyvernek. A franciás hangzású, de ausztrál székhelyű monaux.com gazdája, Karl Kwasny zsenge 23 éves kora ellenére máris feketeövesnek számít ha kézrajzról van szó. Lichtenstein, Disney és manga hatások mellett a klasszikus metál lemezborítók hangulatát is remekül vegyíti munkáiban a kenguruföldi művész úr. Tovább

2 Komment