HelloRepublic.Com

A Harvey Keitel és William Hurt jutalomjátékától eleve zseniális 1995-ös Wayne Wang filmklasszikust (Smoke) kétszer néztem meg rögtön egymás után, csak azért, hogy újra halljam a végefőcím-zenét. Ezt a számot. Innentől datálódik barátságunk Tom Waits-szel, ami a Törvénytől sújtva-beli alakítását látva, az Éjszaka a Földön zenéjét hallva (két Jim Jarmusch remekmű) még szorosabb lett.
 

Az 1987-es Franks Wild Years-en debütált Innocent When You Dream talán az egyik legszebb darabja - a Leonard Cohenhez hasonlóan (füsttől, szesztől, léttől) évtizedenként egy oktvávnyit mélyülő hangú - Waits kocsmazenekorszakának. Tovább

11 Komment

A “The Russian Futurists” elnevezés valójában egy darab, Matthew Adam Hart nevű kanadai úriembert takar, akinek saját állítása szerint zenéje olyan, “mint amikor faterod bebogyózik”.
És tényleg: a TRF vidám kis középosztály-pop, kedves, bohókás, kellemes, de néha kissé furcsa. Apu léggitározik fürdőköntösben a konyhában, zoknival a farkán.

2 Komment

A Cadbury gorillás szpotja Cannes-tól a Clióig szinte minden reklámversenyen tarolt tavaly. Szóval, ha akarom, magasra tették a lécet (na, most mivel hökkentsünk?), ha akarom, alacsonyra (már meghökkentettük a magunkét). A Publicis London kreatívjai szerencsére nem görcsöltek rá erre a dilemmára, hanem simán meglépték azt, amit a tajrészeg párttitkárok is megléptek anno, egy-egy SZOT-üdülős, kőbányai-szagú, mérsékelten erotikus limbóhintózás közben: egyszerűen megkerülték a lécet.

Megalkották a krémes csokitojások életfilozófiáját - kiadni a krémességet, mindhalálig. Forgattak hozzá egy szpotot (itt az extra verzió), ami első ránézésre egy klasszikus stopmotion rutinmunka Sas István hőskorszakából, de hálistennek a vég, a végkifejlet sokkal viccesebb. Biztosan zabálni fogják a tömeges öngyilkosságok trendsetter hazájában, Japánban is. Tovább

1 Komment

Az enyhén pszichopata tekintetű Anders Trentemøller korunk egyik legnagyobb zenei zsenije, ha akarjátok, ha nem.
A ‘Moan’ meg kurvanagy szám, nyilván ismeritek is, de talán ezt az Ane Trolle vokállal felturbózott élő verziót kevésbé. Ez a mai zenénk, küldjük Zizimnek, Fafinak, mert megérdemli és persze mindenkinek aki szereti.

1 Komment

A Teriyaki Boyz a gyermeklelkű japán milliárdos és majomdivat-mogul, Nigo hiphop bandája, hisz miért pont ilyenje ne lenne neki. A 2006-ban alapított csapatban négy japó reppel, és maga a mosolytalan Bape-főmanki dídzsézik, már amikor éppen nem valamelyik szupersztár haverja szövegel, énekel vagy komponál helyettük.

Tovább

4 Komment

A világ második legfélelmetesebb klipje (a Thriller után), az UNKLE 1999-es,
ex-Stone Roses frontember, Ian Brown hangjával (is) borzongató ‘Be There’.
Feszültség, para és horror a metróban, kötelező végignézni.
A rendező a Nagy Ridley fia, Jake Scott.

3 Komment

Egy igazi chill klasszikus a francia elektronikus trió 2001-es debüt albumáról, a Genetic World-ről. Tökéletes reklámzene. A Mitsubishi le is csapott rá még 2003-ban. A fátyolos, melankolikus, igéző hangú amerikai vendégénekesnőbe (Angela McCluskey) látatlanul szerelmes lettem. Anno. (Azóta megnősültem).

A Breathe egy vasárnap reggeli katartikus oxigénfröccs. Élet van benne, és bölcsesség. Egy másik élet reménye, és egy új kezdet bizonyossága. Elvágyódás, és önmagunk újrafelfedezésének vágya. Most már értem, hogy miért erre esett (a mai nappal tőlünk elbúcsúzó, és spanyolországi karrierjébe bátran belevágó) Aronsolkim választása. Neki küldöm ezt a számot, és mindenkinek, aki szereti: az életet. Vaya con Dios, Nóri!

3 Komment

Fura, tesisortos, térdzoknis, sztk-szemüveges, kopasz-hosszúhajú magyarok, Londonból, súlyosbítva egy japán énekesnővel - na, ilyenünk eddig biztosan nem volt. Pedig van, 2006 óta, mikor is Szabó Tamás és Kemecsi Miki megalapították a pornófilm-című együttesüket, és megjelentették az első, ’self-titled’ lemezüket.

A banda állítólag surf-rock-ot illetve psycho-goulasch típusú zenét játszik, hasonlítják őket a CSS-hez, meg a Go! Team-hez - és kurvára menő Londonban, mert olyan exotikus. Vagy jó.
Én ezt annyira egyértelműen nem tudtam eldönteni, inkább rátok bíznám, mindenesetre viccesnek és trendinek nagyon mondható a cucc.

Hiroe Takei cuki, de a hangját szokni kéne, a videó érdekes, a szám címe meg ugyanaz, mint a híres, Soho-beli elegáns magyar étteremé, de itt tuti nem vidámat jelent. Ja, és hamarosan meglesz az első magyarországi Ágaskodó koncert is, méghozzá egy hellorepublicos buli keretein belül. Szóval szokjátok. És WELOCME! Tovább

27 Komment

Az az igazság hogy most, amikor a fél világ nedvesedik a franciák legszexibb zenei exportcikkéért, félek kritikát írni, de meg kell tennem. A Justice extravaganciája és a D.A.N.C.E. video totális újszerűsége eszméletlenül frissítő volt. Nos, a második eresztés legalább annyira erős vizuális dolgozat mint az első, de van egy pöti bökkenő. Minden befutott entitás (kivéve Bowie, a Dávid…) elkezdi ismételni magát. Nem akar ugyanis közönséget veszteni. A Justice is ezen a saját farkát harapdáló kígyó útján siklik. Kopipészt! Emiatt nem lehet annyira jó az új video, mert bár vizuálisan izgalmas, mégsincs benne egy csipetnyi új ötlet sem az elsőhöz képest. Ők is csak emberből vannak, látjátok…

25 Komment

Kamaszkori basszgitár-próbálkozásaim egyik nagyhatású inspirálója volt a látszólag káoszzenét játszó, valójában a funkyt, countryt, rockot, dzsesszt viccesen összehegesztő kaliforniai autószerelőbanda (na jó, csak az énekes volt az), a Primus. A 95-ös Tales From The Punchbowl album kétségkívül legnagyobb slágere a Winona nagy barna hódjának történetét elmesélő, PVC-cowboy-os cartoonkaraoke. (Másik kedvencem tőlük a betegesen monoton, eszementen szleppelős zúzás, a My name is mud, amiben a furahangú frontember, Les Claypool próféta a puszta kinézetével egyszerre jövendöli meg Szalacsi urunk, és a sátánfajzat Christian Bale eljövetelét).

1 Komment