Demagóg, korrupt, szcénikus, pénznyelő - vallja az átlagember! Izgalmas, igazságos, felemelő, érzelem dús - riposztol a kampányguru! Finisébe fordult a politikai kommunikáció nirvánájának tartott, végletekig felkorbácsolt amerikai elnökválasztási kampány. Mindenki találgat. Demokrata vagy republikánus? Republikánus vagy demokrata? Obama vagy McCain? McCain vagy Obama?
Eltussolt szorongásaink feloldására nem kell már sokáig várni. Még néhány óra, s végkép eldől, hogy a szavazatmaximalizálás farkastörvénye alapján berendezkedett kampánycsapatok közül kinek sikerült jobban márkázni saját frontemberét. Melyik oldalnak sikerült jobban megdolgozni a posztmodern értékeket (szabadság, verseny, individualizálódás) előtérbe helyező „Melting Pot” társadalmát alkotó állampolgárok agyát. Számunkra, - itt a Kárpát-medence hegyormainál megbújó, ezoterikus nyelvvel megáldott náció számára a jelöltek külpolitikai orientációját kivéve - majdnem hogy mindegy ki nyer!
Amerikában mesteri módon végzik a politikus csomagolását. A politikai alakulatok vizuális arculatának, a kampányhirdetések kialakításának, a politikus közvélemény és a média előtti megjelenésének mind tökéletesebbre hangolása érdekében egy „hadseregnyi ember” szorgoskodik. Mud-raking, polling, pollster, spin doctor, karaktergyilkolás, arculat-formáló imázskampány, bizonyítványkampány, ígéretlicit, blog, vlog – ezek a professzionális politikai kommunikáció és személyes márkaépítés formanyelvének legújabb kulcsszavai. A demokrata és republikánus jelölt csapata él is a (tömeg)kommunikáció elemeivel. Minél közelebb akarnak kerülni a választópolgárhoz, s ezért be is vetnek mindent – egyre nagyobb mértékben piacosítják a húzóembereket. Például a Halloween-ideji jelmezárusok arról számoltak be, hogy idén úgy tűnik Victoria Beckhamre ráuntak, ám az Obama jelmez nagyon megy. A stylistok által csak „kirúzsozott pitbullnak” becézett „Palin paróka” is megbolondította az embereket. Hasonlóan erős a McCain jelmez, Obama bögre, póló iránti kereslet. Sőt, az egyik afrikai országban - Obama apjának szülővárosában - a fanatizmus oly nagy méreteket öltött, hogy elindították az Obama lottót.
Az Obama-csapat biztosra akart menni, s bár tudják, manapság már nem a tv szpotok döntik el az elnökválasztást, bevállaltak egy 33 milliós tömeget elérő, - NBC, CBS, Fox, Univision futó - félórás horizontal road blocking giga-mega monstre showt. Nem csupán a médiumoknál kicsikart médiasúly, hanem az alkalmazott eszköztár összetételében is egy bevállalósabb vonalat vitt a kampány során Obama, mint riválisa. Felismerték, hogy a fiatal választókat szimpla monomédiás televíziós kampánnyal nehéz elérni. Ezért e korcsoport médiafogyasztási szokásaihoz jobban illeszkedő, s egyben saját karakteréhez is jól illeszkedő eszköztárral „targetáltak” (Yes We Can; Obama Girl).
Míg a premodern politikai kampányok időszakában ideológiai mázzal nyakon öntött eszmékkel, ideákkal házaltak a politikusok, addig a mai politikai kampányok igencsak személyiség centrikussá váltak. A vezető személyiség egyre inkább az általa megjeleníteni kívánt politikai alakulat szócsöve, szimbóluma. Mára a vallott politikai idea, társadalom-és gazdaságpolitikai koncepció eltörpül a stílus mögött. A párt szimbólumrendszerét jelképező karizmatikus húzóember fontos a kampány szempontjából. Személyes stílusa alapján következtethetünk a mögöttük lévő politikai formáció stílusára. Mára eljutottunk oda, hogy már nem a pártok, hanem a politika frontvonalába tolt személyiségek végletekig kiélezett küzdelme zajlik a nagypolitika forgószínpadán. A modern politikai demokráciák a: „Mindenki annak lát, aminek látszol” s a „Minden eszköz mely téged trónra emel”– machiavellista alapgondolatok jegyében „márkázzák” potenciális jelöltjeiket.
E tendenciaszerű jelenség pedig azt jelenti, hogy napjainkban az üzleti szektor mellett, a politikában is egyre inkább felértékelődik a személyes márkaépítés szerepe. A personal branding az a folyamat, amelynek során az egyének azonosítják és megfogalmazzák egyedi, akár szakmai, akár személyes értékeiket, és ezeket különféle platformokon, következetes üzenettel és arculattal terjesztik, növelve elismertségüket, hitelességüket. A személyes márka, a „personal brand” identitása a termékekhez, szolgáltatásokhoz hasonló percepciókat idéz elő a közönségben azokról az értékekről, amelyek a személyt jellemzik.
E trend jegyében a Landor Associates és a Penn, Schoen & Berland az amerikai elnökjelöltek és alelnökeik imázsát kutatta. A felmérés a jelöltekről a szavazókban - elsősorban az internet társadalomban - élő képet, percepciókat, márkaasszociációkat vizsgálta. Arra kérték a résztvevőket, hogy különböző piaci kategóriákban egy-egy márkához társítsák Obama és McCain személyét. A szavazók szerint Obama magával ragadó, megközelíthető, intelligens és egyesítő személyiség, míg McCain erős, megbízható és tiszteletreméltó. Az eredmények tükrében vajon hátradőlhetnek-e a spin doctorokból, arculattervezőkből, stylistokból álló agytrösztök:
Kávé
Obama: Starbucks McCain: Starbucks
Autó
Obama: BMW McCain: Ford
Számítógép
Obama: MAC McCain: PC
Kereskedelmi hálózat
Obama: Target McCain: Wall-Mart
Kereső
Obama: Google McCain: AOL
Gyorsétterem
Obama: McDonalds McCain: McDonalds
Magazin
Obama: People McCain: BusinessWeek
Sör
Obama: Samuel Adams McCain: Budweiser
Rágcsálnivaló
Obama: Pringles McCain: Cheetos
Hotel
Obama: Marriott McCain: Marriott
Mobil
Obama: iPhone McCain: Blackberry
Zene
Obama: iPod McCain: iPod
Közösségi oldal
Obama: MySpace McCain: MySpace
Filmkarakter
Obama: James Bond McCain: Jack Bauer
Obama vagy McCain? McCain vagy Obama? Nemsokára lehull a lepel! Ám mielőtt még tíz körmünket lerágva, ágyunkban hánykolódva nem tudnánk napirendre térni e kérdések tekintetében gondolkozzunk el az alábbi, - ókori Rómában közszájon forgó - aforizmán: „Tökmindegy, hogy milyen gyengeelméjű a császár, a birodalom attól azért még elzakatol valahogy, feltéve, hogy pallérozott a siserehad” Szerinted?
megkezdődött!
A tartalom eltörpül a szóhasználat mögött. Szcénikus? Eltusolt szorongásaink feoldása? ajvé
pornópál,
Szoktam mondani:
nyelvünk egy kreatív kincsesbánya!
Te, ez a cikk miről szólt? Azon kívül, hogy szeretsz elmondani egy gondolatot 70 szóval, úgy, hogy belefájdul az ember feje a harmadik sor után, mert a sok csavarás-tekerés értelmetlenné teszi az egészet?:D
Krohnos,
Hát lehet, hogy a sok bűv + szakszó mellett nem jön át kellő mélységben a tartalom!?
A cikk azt elemezné, hogy léteznek-e a politikusok (ez esetben a Obama és McCain), mint brandek?
Milyen kommunikációs csatornákon keresztül építkeztek, s milyen asszociációkat kelltettek a választókban…
A politka perszonalizálódásának folyamatába ágyazza mindezt!
personal branding!!!
Nekem az volt a legérdekesebb a Landor tanulmányban, mikor olvastam, hogy mennyire tökéletes megfeleltetés van “keresztbe” az elnök- és alelnökjelöltek között. Obama=Palin asszociációk; McCain=Biden. Más kérdés, hogy a negatív asszociációkat nem mérték vagy nem szólt róla a közlemény. Pedig ott azért érdekes lenne, hogy mennyire lennének hasonlóak a nem-szeretem jegyek. Mondjuk Obamáról valószínűleg senki nem állítaná azt, mint Palinről, hogy kb. azt sem tudja, hol van Európa a térképen. Stb. stb.
bery, kicsit lassítsál már lécci. jó, hogy nyomatod az általad írt cikkeket, de tömörítsd már egy kommentbe amit mondani akarsz meg ne spemmelj tele más oldalakat a linkeiddel, köszi.
szvsz túlpörögtél. állj fel a géptől, menj el sétálni, nyugodj meg. ha pörögsz, attól nem lesz jobb a cikk, nem lesz több a comment.
köcsög,
találó név! A választási küzdelem egy felfokozott lelkiállapotot tükröz :)
megfogadom a tanácsod: maximális információtartalom minimális jelkészlettel. ÁMEN!
Dia,
Ja, ha jól emlékszem ti is lehoztátok a Landor kutatási eredményt.
Négy évvel ezelőtt a Brand Keys kereste arra a választ, hogy milyen asszociációkat épültek ki a jelöltekben a kampányaktivitások hatására.
Tényleg érdemes lenne a negatív percepciókat is górcső alá venni. Nem a politikában, hanem az üzleti szektorban a brit Marketing szaklap vizsgálatának tárgyává tette a márkakedveltség mellett az “utálat” dimenzióját is (a Meki, AOl, The Sun végzett az élen). Mert ugye nem csak márkaevangelisták vannak, hanem “aktív ellenzők is”…
Itt is meg lehetett volna lépni valami hasonlót!
“Obama vagy McCain?”
kinemszarjale? hát nem mindegy melyik báb lesz az elnök?
Max. a külpolitikai orientáció miatt nem!
Az utolsó mondatom valami ilyesmire utal:
„Tökmindegy, hogy milyen gyengeelméjű a császár, a birodalom attól azért még elzakatol valahogy, feltéve, hogy pallérozott a siserehad”
Beryke, engem jobban foglalkoztat, hogy itthon egy Gyurcsány nevű hazug pojáca teszi tönkre az országot.
retech,
az egy másik sztori, más szereplőkkel.
Perszehogy másik sztori. De engem az érdekel, nem az, hogy ámerikában ki lesz a soros báb.
Obama nyert.
Fiataloknál tarolt….
Hát igen-igen. 608 millió dollárból ütősebb, bevállalósabb médibüdzséből amixet lehet kreálni, mint 380-ból. Obama, majd kétszer akkora költségvetésből győzködte az amcsikat, mint McCain.
Csak nehogy sláger legyen az Obama Girl-ből:
http://www.youtube.com/watch?v=wKsoXHYICqU&feature=channel
Hihetetlen volt megélni kint Washingtonban az elnökválasztást. A personal branding csak egy része a végeláthatatlan kampánynak, de egyet ne felejtsünk el! Ehhez befogadótömeg is kell. Nem szeretnék nagyon a hazai és az amerikai politikai élettel, magával a politikával párhuzamot vonni, de egybe gondoljatok bele.
Kint a párt, a politikai szellemiség felé való elkötelezettség nem szégyen, nem megbélyegzés, hanem egy olyan felvállalt dolog mint a vallás. Hol tudnák elképzelni hogy itthon valamelyik párt logóját ráragasztom az autóra? Holnapra a szomszéd biztos bezúzza a szélvédőm. Kint divatos autómatricákat árultak különböző célcsoportokra. Sikk volt.
Vagy mikor tennél ki választás előtt egy pártfeliratos transzparenst a kertedbe? SOHA? ja…. ez a különbség. Ott gyártottak különböző alakú táblákat, amiket kirakhattál a kertbe!
Mikor vállalná fel bármelyik cégtulajdonos az elkötelezettségét? ja ha kormánypárti…..
Kint a főutak mellett a cégek hatalmas molinókon hirdették hogy Te is szavazz XY-ra mert a Z cég dolgozói öt támogatják.
HOGY erre az attitűdre, ezeknek az embereknek lehet milliós pártkampányt tervezni? Kell is… ettől érzik magukat fontosnak. Mert van felvállalható véleményük. Az emberek szívesen beszélnek róla, a personal brandingnek pedig az ismertség az alapja.
na ez a különbség egy fejlett demokrácia és egy fapados, fejletlen civiltársadalommal megáldott nemzet között.
Hankiss mondta egszer, mellyel mélységesen egyet tudok érteni: “1989 után volt valami halvány esélye annak, hogy négykézlábról két lábra áll nálunk az emberek többsége, vállalva a független, felnőtt, autonóm emberi lét kockázatát és örömét. De csalódtunk. ”
Ezek a sorok szerintem érzékletesen demonstrálják a pesszimista magyar nemzetkarakter és a serény kéz és tiszta fej alapján működő yenki gondolkodás közötti különbséget…
p.s.: köszönjük Sue Amerikából…. stúdió!
Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy amerikában nem volt negyvenvalahány év agymosó kommunizmus.
Az a rendszer az emberekből sokmindent kiölt. Az a rendszer tette igazán pesszimistává az embereket.
A civiltársadalom lassan azért ébredezik, ugyan az utódpárt és annak csicskása mindent megtesz, hogy ez ne így legyen.
Ugyanazt az aljasságot sulykolja, mint elődeik, az mszmp.
Ne politizálj, az a nagyok dolga, elégedj meg azzal, hogy négyévente elmehetsz választani, fogyassz inkább.
Nincs még egy olyan ország a világon, ahol az ember épelméjűségét kérdőjelezik meg azért, mert büszke az országára, a nemzetére. Kokárda? Trikolor? Árpád-sáv. Magyarkodsz fasiszta? Mondják a “liberálisok”.
Aztán szörnyűlködnek, hogy jajj micsoda széthúzás van. És szörnyűlködnek a mi “fapados” demokráciánk miatt, miközben miattuk olyan, amilyen.
Egyébként, hamár. A hellorepublic kire szavaz? Ti mennyire vagytok “fejlettek”? Vállaljátok magatokat, vagy csak dumáltok? Tegyétek ti a zászlót. Mutassatok példát.
kedves dr, egyetértek.
dr,
Mi nem szavazunk, hanem posztok formájában véleményt formálunk!
A véleményalkotó internetes társadalom tagjainak valljuk magunkat, akik időről-időre a reklám-, kreativitás -, továbbá minden nemű populáris, trendi, cool dologról megmondjuk a magunkét!
Nem, nem csak dumálunk. Természetesen - s itt most csupán saját nevemben nyilatkoznék - vállaljuk magunkat!
Jól látod. Szeretnénk példát mutatni. De nem a napi aktuálpolitikai sárdagonyázásba, hanem a közérdeklődésre számot tartó történések terén a véleményalkotásban….
“aktuálpolitikai sárdagonyázásba”
Látod Bery, ez a gond. Hogy a politikát “sárdagonyázásnak” nevezed.
Ugyan miért lenne az sárdagonyázás? Mert egymásnak feszül két különböző világnézet, vélemény? Ezzel tereled te is az apolitikus hozzáállás felé az olvasóidat, közben nyafogsz, hogy bezzeg amerikában, bezzeg az micsoda egy demokrácia.
Mondom mégegyszer: az ilyen hozzáállás miatt “fapados” a mi demokráciánk.
Le merem fogadni, ha beindul egy komolyabb sztrájk, te felháborodsz, és a pokolba kívánod az egészet. Ugye jól gondolom?
Szólj hozzá!
dori@republicofart.com
#1: Bery / 2008.11.04. - 13:56
végre!