A Millenárison még jó ideig dacolnak széllel esővel és a kíváncsi tekintetekkel azok a női arcok, amik a maguk természetességében vállalták, hogy megmutatják magukat és azt, hogy „mi van az arc mögött”. Bozsits Józsefet személyesen ismerem, és már az alkotófázis idején nagyon tetszett az ötlet. Az elkészült 40 képből végül 20 került kiállításra a Millenárison, a kiállított arcok nagy részét biztos Ti is ismeritek: Karafiáth Orsi, Németh Juci, Kozma Orsi, Palya Bea és még sokan. Érdekes tárlat és érdekes utazás a női lélekbe. Ajánlom mindenkinek.
A meghívó előszava:
“Amit gondolunk magunkról vagy amilyennek látszani szeretnénk, vajon milyen összefüggésben van a valósággal?
Milyenek vagyunk valójában, mi lakik bennünk? Milyen nyomot hagy bennünk, rajtunk a Paradicsomból való kitaszítottságunk, a kor, amiben élünk, kapcsolataink (vagy azoknak hiánya), kisebb-nagyobb frusztrációink? A fenti kérdések boncolgatására talán egy (20, 40?) női arc mutatkozik a legjobb terepnek. Női arcokat látunk a legtöbb reklámban, női arcok néznek ránk a magazinok címlapjáról, női arca van a legújabb japán robotnak és női arcot rajzoltak a virtuális beszélő fejnek, ami csak számítógépes programban létezik és csak monitoron látható, (élvezhető). Negyven nőt kértem meg, hogy smink nélkül, maszkjaikat elfelejtve, a lehető legőszintébben nézzenek kamerám lencséjébe. Húsz arcot állítottam ki a Millenáris parkjában, plakát méretűre nagyítva azokat.
A fotók elkészítésének módja a témával adekvát. A képek 50 mm-es alapobjektívvel, egy ablak előtt, természetes fénynél készültek. Az alanyokat szemből láthatjuk mint egy igazolványképen azzal a különbséggel, hogy itt sokkal szűkebb a kivágás, sokkal közelebb férkőzhettem a fényképezett személyhez. Nem alkalmaztam semmilyen bevált vagy újonnan keresett művészi, elidegenítő módszert vagy eszközt. Remélem, hogy ezek a képek, arcok - kiemelve őket a megszokott nézőpontból, léptékből szemlélési módból vagy a figyelem általános szintjéből - alkalmasak arra, hogy szembesítsenek minket olyasmivel, amivel nem nagyon szoktunk, vagy nem is nagyon akarunk szembesülni”
Bizony örvendetes, hogy valakit nem száműztek onnan. Nyilván a szerencsés nem is evett a tudás gyümölcséből, így aztán a helyesírás sem az erős oldala. Meg nem is trendi. Ellentétben a kötözködéssel.
Ó, bocsánat. Mindjárt kapok, hogy szólás- és véleményszabadság van.
Szólj hozzá!
dori@republicofart.com
#1: david / 2008.12.10. - 19:51
“Milyen nyomot hagy bennünk, rajtunk a Paradicsomból való kitaszítottságunk…?”
uhm
ize
van aki telleg erzi ezt?
ugyertem o ezt erzi?
ezt a kitaszitottsagot?