József és testvérei őrjöngő sikítozást és tapsvihart arattak, akár a beatlesfiúk egy-egy jól sikerült koncert alatt-után. A Madách Színház vasárnap délutáni előadásán is tömve volt a nézőtér, kamaszlányok és mamájuk, disztingvált urak, kiskorúak ülték végig a showt.

Andrew Lloyd Webber musicalje, a József és a színes szélesvásznú álomkabát 1968-ban került színpadra, tulajdonképpen ez alapozta meg a mester karrierjét. Félelmetes, hogy a fogyasztói társadalom paródiája némi tuninggal mennyire megállja a helyét ma is. A napokban írtam a ’68-as kiállításról, hát Webber simán befért volna, ha valaki folyamatosan nyomja valami lejátszón a Józsefet.
Az előadásról annyit, hogy ismét rájöttem, miért nem járok a Madáchba. Tovább

1 Komment

1968-ban érkezett az amerikai mozikba a Rosemary gyermeke, a Sárga tengeralattjáró, dübörgött a Hair, a The Doors, Jimi Hendrix törte a gitárt. Eper és vér, Szelíd motorosok, megölték Martin Luther Kinget, nálunk Illés és Omega, és Új Gazdasági Mechanizmus, Nyers Rezsővel. Tovább

1 Komment

A CERN tudósai mindent megtesznek azért, hogy eloszlassák a részecskegyorsítóval kapcsolatos tévhiteket, és megnyugtassák a közvéleményt. Íme, a Large Hadron Rap!

5 Komment

Jó volna most azt írnom, hogy nagyszerű dolog, ha egy kreatív embert megfog egy olyan elvont fogalom, mint a boldogság. Jó volna azt írnom, hogy nagyszerű, ha ennek teret ad egy város. De nem írom ezt.

Mert a 9.ARC nem sikerült kirobbanóra, erőteljesre, megkapóra, de még túl kreatívra sem. Valahol kipukkant a szándék, a témaválasztás, meg az alkotók erre az alkotásra szánt ideje is eltűnt. Szerintem. Ahol az első helyezést egy műanyagterítőre helyezett csokiöntet-maradékos tányér nyeri, az a verseny nem jó. Tovább

37 Komment

Valahol mindenki arra vágyik, hogy elborult – jó, nevezzük ihletettnek – pillanataiban született írásait elismerjék. Ezért látogatnak az emberek írói kurzusokat, ahol a szerencsés, már befutott, vagy éppen évtizedek óta sikeres alkotóktól tanulhatnak, bár ebben speciel nem hiszek. Ezért ír boldog-boldogtalan, az önkifejezésnek egy olyan formáját választva, amellyel magyar viszonylatban Dunát lehet rekeszteni. Ezért vágyik arra, hogy valahogy úgy önmegvalósítson, ahogy azt őelőtte senki más nem tette. Magamat is beleértve. Tovább

3 Komment

Szögezzük le gyorsan: Zohan (ejtsd, ahogy írom) egy állat. Kedves, prémes, izmos állat, kellőképpen moszad-stílben nyomul az első vágóképben. Mindezt szó szerint értsétek, mert a rögtönzött strandos bemutató alatt az összes izmának működését feltérképezhetjük. Ha ez tényleg Adam Sandler teste, akkor le a kalappal…

A 90 millió dolláros büdzsébe beleférő mozi első 15 perce után garantált a kidőlés. Sok-sok poén, főként bráner köré szőve, röptében a legyet életmód, és a gusztustalan humuszmártogatós jelenetek miatt onnantól már csak székbesimulva bírom. Gondoltam én. Tovább

13 Komment

Hogy a médiások „ölni tudnak” egy-egy jó ötletért, azt tudjuk. Hogy mennyire tudunk irigykedni egy-egy jó ötlet miatt, az sem újdonság. De ha igazán jó ötletből születik egy új mozgalom, annak mindannyian örülünk. Így most meghajolok, és elirányítalak benneteket oda, ahol a turbó magyarok születnek, egy x-dik Magyarország x-dik szociográfiáját felvillantó cikkhez.

A képekkel találkozhattunk már, nem is ez a truváj a dologban, hanem a tálalás! A kiragadott szituációk, a képaláírások, nameg az utánozhatatlan kortes szövegek a képek alatt – na igen, megér egy klikket. Igazán kezdem félteni a szerzőt…

14 Komment

Terjed a legújabb ökörség, egyelőre csak a neten, rendkívül komoly marketinghullámban – általunk. Viszont egyszerűen muszáj róla szólni! Kicsi táska, óriási műgyémánt, pompázó divatminták. Itt a bébi tűsarkú!

Tovább

5 Komment

Mert tényleg a csapból is, meg persze mert szeretjük a harcos-állatosakat. És mert kiváló érzés elégtételt venni a nagy, szőrös négylábúval együtt az álmaink megvalósításának útjában álló gonosz erőkön.

Tovább

Komment