A Microsoft dinoszaurusznak 6 év kellett ahhoz, hogy eljusson az agyáig az üzenet: az iPod leharapta a farkát. A mennydörgő gyík természetesen nem hagyta magát, és arról kezdett el dübörögni, hogy hamarosan még nagyobb farkat növeszt. És csodák csodája, sikerült is neki. Új büszkesége, a Zune talán valóban képes lehet arra, hogy tarkón csapja vele az Apple T-rexet. Nagyobb, erősebb, többet tud (a fájlmegosztás funkcióról szól az új, Zune-art stílusban készült, kisherceges szpot). Egyetlen szépséghibája, hogy a hivatalos magyarországi premierjét annyira beharangozták, hogy végül elmaradt(bár már egy csomó helyen megrendelheted, megveheted). Így vagy úgy, azért nem lesz egyszerű meló lerángatni a trendsetterek, trendkövetők és a szimpla sznobok nyakából az ősrivális kütyüjét. Tovább

Komment

A Pannon-gazda Telenor új filmjében nem sok rendkívüli dolog történik. Egy különc kislány beszél hosszasan a mobiltelefon, és a 3G technológia előnyeiről. Az egészben a logón kívül talán csak egy csavar van. Az, hogy mindezt kb. 70 évvel ezelőtt teszi. Ez az aprónak látszó ötlet egy Epicát hozott a DDB Oslo-nak. Tovább

1 Komment

Legendás táncfilm feldolgozására már láttunk példát autós cégektől (Volkswagen- Singin’in the rain), de a Kia új, FlashDance-es szpotja mégis övön alul üt. Olyan, mint maga a főszereplő. Egyszerre izzadságszagú, és vicces. Mert értem én, hogy a teljes termékpalettával kell futni egy kötelező kűrt, de a film végére ez úgyis teljesen elsikkad. Az értékesítő egyszerűen letáncolja az autókat a képről. És ez a lényeg. Mert annak ellenére, hogy a sztori leírva rémciki és bugyuta “a Kia táncőrült dílere mindent bevet a cél érdekében” hála a tökéletes castingnak, a filmen mégis érezzük, hogy mindez idézőjelbe van téve. A figura ugyanis pont olyan, amilyennek egy profi amerikai salesman-nek lennie kell. Kissé elhízott, belőhetőhajú, ingesnyakkendős, nárcisztikus fasz, aki verbálisan (jelen esetben koreográfia szintjén) becserkészi, meghágja és kielégíti a vevőt. Hidegzuhany. Tovább

Komment

Képzeld el, milyen lenne, ha Farinellit, a 18. században élt kasztrált falzettkirályt, V. Fülöp kedvenc udvari énekesét klónoznák, és a magzatot Dana International hordaná ki. Bár ez az ötlet több okból eleve elvetélt, Nick Patera mégiscsak valahogy megszületett. Ez még csak hagyján, de úgy énekel musicalt fejhangon egy Disney énekverseny kedvéért, hogy férfiként: 1. vagy homofób rohamot kapsz tőle, 2. vagy elbizonytalanodsz nemi identitásodban, 3. vagy röhögsz egy nagyot (ha érdekel, én közéjük tartozom). Hirtelen Pepin bácsi (Jaromir Hanzlik,  zseniális magyar hangja: Kern András) szintén fülsüketítő hangját hallom a Sörgyári Capricció-ból, amint azzal viccelődik, hogy egy ismerőse részegen összehaverkodott néhány suszterlegénnyel, akik reggelre megjavították a cipőjét. És - teszi hozzá - milyen szerencse, hogy nem a miskárolókkal találkozott! Tovább

1 Komment

A 31 éves montreali festőnő modelljei elég komoly áldozat árán kerültek be a művészettörténetbe. Ashley Hope ugyanis leszúrt, megfojtott, megerőszakolt, agyonlőtt, halálra vert nőket fest, bűnügyi helyszínelők 1910 és 1990 között készített fényképei alapján. Egyesek talán betegesnek találják az ötletet, Hope az elkövetőkről gondolja ugyanezt. Az emberi tragédiák nyers ábrázolásával ő éppen az élet szépségébe vetett hitet szeretné erősíteni. A halál örök téma, amihez az igazán nagy művészek(Hieronymus Bosch, Dürer, Picasso stb.) érzékkel, az igazán nagyravágyó művészek előszeretettel nyúlnak. Ki-ki döntse el, hogy Ashley melyik kategóriába tartozik. Tovább

4 Komment

Nem. Ez nem egy újabb idegesítő háttér a Windows Media Playerhez. Nem a Hugo a víziló 2, a Predator 5, vagy a Mátrix X. promója. Nem valami infrakamerás, narrátoros Delta riport. Mégcsak nem is egy retro tapétabolt reklámja, hanem a Johnnie Walker Blue Label-é. Bár társadalmi státuszomat tekintve a szatmári szilva közelebb áll hozzám, el kell ismernem, hogy a film tökéletesen életre kelti a Blue Label világát, a kék- és aranyszínbe öltöztetett, folyékony, tömény luxust. Készítette: Bartle Bogle Hegarty, zenéjét szerezte: Unkle. Tovább

Komment

A Converse nem egy túl bonyolult márka. Nincsenek szofisztikált attribútumai, nem pakol világmegváltó filozófiát a dorkói mögé, köré, -ra (bár az ötágú csillaggal korábban próbálkozott egy Uljanov nevű szifiliszes), egyszerűen az, ami: A tornacipő. A 2005-ben a Republic Galériában rendezett “Mutasd a cipőd, megmondom ki vagy” kiállításon a Converse-viselőket így definiálták: vicces lelkű egyetemista, aki az okos, de egyszerű imidzsre hajt. A Converse új lowbudget filmjei, amiket stílusosan az Anomalync készített, bebizonyítják, hogy nem csak ordítva lehet kilógni a reklámzajból. A gitáros kiscsaj egyébként egy befutott New York-i tinidivatpunkrockbanda, a Care Bears On Fire frontembere. Az egyszerűség kedvéért a másik szpot zenéje, a One love is csak 3 akkord. Tovább

Komment

Még az olyan fikagép reklámosnak is, mint én, vannak gyenge pontjai. Az egyik ilyenem az űrhajó. Star Wars-on, sci-fi irodalmon, Búvár zsebkönyveken, orosz lendkerekes holdrakétán, csillagász szakkörön szocializálódott gyermeki énemnek bármit el lehet adni, amiben szerepel némi kis világűr, legalább egy galaktikus cirkáló és pár csillagközi kalandor. Így lehet az, hogy még huszonhetedjére is hajlandó vagyok végignézni az Armageddont, és a Függetlenség napját, minden nyálcsorgató idiotizmusa és patriotizmusa ellenére. A Carling sör új filmjét, az említett érzelmi kötődések miatt, fenntartások nélkül, elfogultan szeretem. Ráadásul tényleg jó. A készítője egyébként az a Trevor Beattie (Beattie McGuinness Bungay), aki másodállásban a brit munkáspárt kommunikációs guruja. Tovább

5 Komment

Mindannyian netfüggők vagyunk(persze csak egészségesen!). Vannak, akik ezt legalább saját maguk előtt beismerik, a komolyan addiktok már ezt sem. Ahhoz, hogy az átlaguserek nethasználatát jobban megismerjük, előbb nem árt tisztában lenni a saját szokásainkkal. Ezért aztán összehoztuk a biomechanikus intranetet, azaz felálltunk a gépek mögül, leültünk beszélgetni a nethez fűződő viszonyunkról, és elhatároztuk, hogy egy darabig figyeljük ez irányú fixációinkat. A részletekről hamarosan beszámolunk. Addig is nézzetek minket a neten! Tovább

4 Komment

Kedves adófizető világpolgárok! Itt, a Hülye rekordok minisztériumában érdemi munkavégzés folyik, úgy szakmailag, mint emberileg. Most például a tapsolás Michael Flatley-jének újabb világcsúcsát kellett hitelesítenünk. Hölgyeim és uraim… az új rekord pedig… nem kevesebb… mint… hihetetlen!… 721 taps/perc!!!!… igen, igen… nagy tapsot Kent French-nek! Tovább

2 Komment