Bevallom, régen voltam színházban, pedig valami különös varázsa van annak, amikor megcsap a kis kamaraszínpadok szalma, bőr, fa, parketta-illata. Szeretem a kis termeket, a jelzésértékű díszleteket, ahol a képzeletem húzza meg a hiányzó vonalakat, körbeülni a színészeket, hallani a padló reccsenését, a lélekzetvételeket, érezni a levegő rezdülését, ahogy elsuhannak mellettem. Szeretem az elgondolkodtató, de érthető darabokat, ahol nem csavarják túl a mondanivalót, a válaszokat mégis nekem kell megtalálnom. A színház nem ördöngősség: ha mindenki a Berlin Blues-al kezdené, talán nagyobb sorok állnának a pénztárak előtt, mint a moziban. Tovább

Komment

Már a piacra kerülése előtt is rengeteg infó szivárgott(!) ki az intimbetét vékonyságú mekbúkról, szóval nem meglepő, ha a mai hivatalos premier napját a legtöbb macimádó (kedves szó) portál hozsannázva fogadta. Mivel magáról a termékről már sokat tudhattok, ezért inkább nézzétek meg a szintén most debütált szpotot, amit a Mac vs. PC filmekért is felelős TBWA/ Media Arts lab készített. Szerénytelen, mint általában az Apple reklámok.    Tovább

6 Komment

Titokzatos varázsige, ami az elfeledett gyerekkori emlékeket húzza vissza a tudalattiból a jelenbe. Utalás a jungiánus ANIMÁ-ra, ami a férfi lelkében élő nőt jelöli, biztosítja a tudalatti régióval fenntartott kapcsolatot. Legtöbbször erotikus fantáziaképekben nyilvánul meg. Ha a férfi megtanulja jól kezelni ezt a fontos belső oldalát, óriási kreatív energiákat szabadíthat fel benne. Fellini karikaturistaként kezdte pályáját… animájának egyik vetülete Saraghina… aki mondjuk elég vagányan rumbázik 1963-ból.

Lakatos Márk Tovább

5 Komment

Azt hittem, hogy a novemberben posztolt Orangina reklámnál nem lehet mélyebbre süllyedni a gyümölcslészexben. Tévedtem. A kanadai áruházlánc, a Mac’s ugyanis egy olyan szoft leszbipornófilmet hozott össze saját üdítőmárkája, a WTF szexibbé tételére, amitől még egy entnek is összefut a testnedv a szájában, vagy másmilyében. Az igazat megvallva ez a cum ad nekem kicsit scam ad-nek tűnik (nem hiszem, hogy valaha is leadták, hacsak nem a Private Gold-on). Az biztos, hogy az ORTT a stábból még a büfékocsisra is letöltendő börtönt, és nyilvános kasztrálást szabna ki, ha nálunk egy ilyen reklám adásba kerülne. Figyelem! A következő műsorszám megtekintését kiskorúak számára nem ajánljuk! Csak, ha már a szülők alszanak. (Kizárólag regisztrált youtube felhasználók tudják lejátszani, a submit gomb megnyomása után) Tovább

2 Komment

Az altesti reklámokkal nem az a legnagyobb baj, hogy sérthetik egyesek - főként az ORTT, ÖRT, GVH tagjainak - érzékenységét, hanem az, hogy csak ritkán eredetiek. Amikor a hazai húsgyártó óriásplakátjára egy partnerének éppen bedőlő táncosnő hosszú combja került, Csábító sonkák fősorral, akkor gyakorlatilag egy pillanat alatt rombadőlt a reklámszakma egyébként is ingatag lábakon álló presztízse. A prosztóhumorhoz ugyanis nincs szükség éjszakákba nyúló agymenésre, accountokra, briefre, gépórára, kreatívokra, ügynökségekre és egyéb, a többség számára érthetetlen és értelmetlen intézményekre. A zsigerek is megteszik. Azért a rossz példáért nem muszáj a közelbe menni. Itt van az amerikai Warehouse One karácsonyi farmerhirdetése a maga erőltetett kétértelműségével. Az ötlet eredetijét még ábrándos kiskamaszként láttam szülőfalum, az egzotikus nevű Bugyi község fapados mozijában. Ha jól emlékszem, a Házibuliban van egy rész, amikor egy srác a popcorn-os pohár alját kivágja és belecsempészi a lompost, amit az eredetileg kukoricába markoló barátnője nagy sikítások közepette fedez fel. Számomra a jelenet inkább azért emlékezetes, mert a film vége felé megismétlődött, csak akkor már a mögöttem lévő sorban. Tovább

Komment

Nem akarok ünneprontó lenni, hiszen a Mac karácsonyi filmje jó. Inkább csak azon merengek, így a hagyományos év végi merengéskényszer idején, hogy mennyi kraft marad a sorozatban 2008-ra? Mert a reklámalkotónak a nagy ötlet, olyan mint a szülőnek a gyerek: összehozni egyszerűbb, mint életben tartani.

A Mac vs. PC kampányt jól összehozták. A két karakter telitalálat. Még ha nem is vagy hívő applevangelikus, akkor is jót röhögsz azon, ahogy a laza, intelligens, informatikus Steve Jobs-imitátor alázza a szerencsétlen, szánalmas, szögletes, szemüveges, számítástechnikus Bill Gates fazont, aki ráadásul az egészből semmit sem érzékel (buta PC, nem érti, érted?). Kreatív oldalról a kérdés inkább az, hogy az újabb darabokon mikor jelentkeznek a hacseksajóizmus első tünetei? Honnantól válik unalmas, sematikus reklámhaknivá a történet? Tovább

Komment

A két nem egymás számára mindig megismerhetetlen misztikum marad, de a kreativitásnak természetesen ennek az örök kérdésnek a megoldása sem szabhat határt. A világ nagy gondolkodói - naná, hogy a férfiak - időről időre megpróbálják megkísérelni a lehetetlent. Mi most találtunk rá újra erre a régen már felfedezett sok tanulsággal szolgáló körímélre, ami annak, aki nem látta még, kötelező, annak, aki pedig már látta és esetleg azóta is bukdácsol a magánélet útvesztőjében, ajánlott. Az első recept például sok esetben
bizonyított már. De tényleg ilyen egyszerűek lennénk mi nők? Vagy inkább annyira bonyolultak, hogy az említett ímél óta nem is próbálkoztak új megfejtések publikálásával?

Talán nem véletlen, hogy a szikár képletekkel teletűzdelt levezetések megalkotásában pont a férfiak állnak az élen, hiszen még mindig akadnak köztük bőven olyan példányok, akik képtelenek elfogadni, hogy van, ami nem vezethető le kedvenc tudományaik - a matematika, a fizika, a kémia - segítségével. Na jó, a kémia belátásom szerint is benne van a pakliban. Tovább

3 Komment

MEH kampánykritika - exkluzív előzetes a szerdai Figyelőből:

Takarodjál le a pályáról  és ülj a kispadra te utolsó piti bűnöző!!! Vigyázz apukám, mert a bíró bácsi szénné büntet, ha nem viselkedsz! Olyat sípolunk a füledbe, hogy mehetsz hallásvizsgálatra… A kormány jelenleg futó politikai kommunikációja a sportszerűséget kéri számon az országtól. A kampányban egy félelmetes focibíró összevont szemöldökkel büntet. Very aggressive, so to say!

A kampány nem politizál, mert nincs ideje neki. A kormány bizalmi tőkéjét, a renoméját és persze a társadalmi-gazdasági rend helyreállítását tűzte ki célul. Az elmúlt évek súlyos mondatai („elkúrtuk“) és történései után most a szabályszerűség és sportszerű viselkedés, gazdasági és társadalmi fair play az, amit számon kér a gonosz feketeinges bíró, síppal a szájában. Számon kér, nem ajánl, vagy javasol…

Kommunikációs értelemben nincs más út a kormány részéről, hiszen a kampánynak gyorsan és hatékonyan kell növelnie az alacsony imázsszámokkal bíró csapat népszerűségét és megítélését. Ebből a szemszögből a kampány helyénvaló és oda üt ahova köll, de ennek ellenére senki nem hiszi el neki amit mond. Hatása azonban összetettebb társadalmi és kommunikációs hatásokon múlik és az az érzésem, hogy itt komoly a deficit. Hiszen a beszélő, a kommunikátor hitelességével van komoly gond, pedig pont a kredibilitás márkaértéket igyekezne gyorsan és hatékonyan visszaállítani. Tovább

32 Komment

Eltűnt a régi jó pimp my ride és a többi echte emtívís műsor. Helyette kaptunk egy konzervműsorokból és “ZS” kategóriás magyar celebekből összevarrott minősíthetetlen patchwork televíziót. A magyar MTV elég kellemetlenre sikeredett. A rákkenroll virtuális őshazájának szánt tévében 40 év feletti, levitézlett arcok próbálnak kúlok lenni és okosabban kérdezni mint a Viva KisÓi. Ennek eredménye a megmosolyogtatóan amatőr hazai gyártású műsor és a magyar alámondással májerkedő 50 Cent, aki így inkább egy tiszadobi vajdának hat, mint amerikai rappernek. Erre mondja a művészettörténész, hogy giccs? A hellorepublic vigyáz az izlésére, úgyhogy nem nézi, inkább netezik. Tovább

10 Komment

Kedves adófizető világpolgárok! Itt, a Hülye rekordok minisztériumában érdemi munkavégzés folyik, úgy szakmailag, mint emberileg. Most például a tapsolás Michael Flatley-jének újabb világcsúcsát kellett hitelesítenünk. Hölgyeim és uraim… az új rekord pedig… nem kevesebb… mint… hihetetlen!… 721 taps/perc!!!!… igen, igen… nagy tapsot Kent French-nek! Tovább

2 Komment